A szédülés tánca,
amikor még minden alszik,
suttogva körbejárja a sarkokat,
az összes emlékem jeltelen,
nincs kilengés,
csak ugyanaz az egyenes vonal.
Aludnánk - mintha ma szültek volna,
összetapadt szemhéjakkal várva,
hogy néhány percig láthassunk,
miközben velünk együtt tűnik el
minden fény szülte látomás.
No comments:
Post a Comment