Welcome!

This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.

Thursday, 26 November 2020

 Alszom II.

Falevél vagyok a hosszant felvágott sebben,
őszi felleget akartam magamhoz láncolni,
a számban vagy,
homlokom szeplődi csillgaival körbevonva,
akár a délben puhított csípőszag, alkudna
az életéért, vagy hagyna elgőzölögni 
lelkesen. Nincs olyan kérdés, melyekből
gyöngycsíkot fűznék, harmat a fejpárnám,
csöcski bigyula a révedés, a sosem élt, alkalmi,
mozdulatlan éjben. Párna voltam magam is,
rajtam pöffeszkdett saját apám sorsa, megettem
és meggyúrtam, ő elsírta magát, megsajnáltam
és együtt énekelve sírjánál, elhagytuk az előneveket
és a szorzatokkal bekent áttetsző hazugságokat.

Kiléptem a reggelbe, malacsikolyok orgonadús
szinfóniája, vér és pálinkás bűz, a szarszag
hajnali kimérése darabokban, mint a metszett
dinnye augusztusban, de a nyár túl rég és túl jövő,
ilyenkor csak a hús és máj, az alaktalan zsémbelyek
és a köztes manók járataiban alvó én felismerése,
parasztoknak és proletároknak fenntarott
mű-márványlap a síron, éjjel font alakváltó
üzekedés, amikor a hím és a nőstény összeér
és elkezdik tákolni a jövőt, ami megevett a hajnal.

Puha a véglegesség, sorban fekszenek a málhák,
köröttem varjak szárnya alá varrt véghuzatok
pörlelkedő szájcsírái, tátogva akarnak magukba
sertésnek, dörgölnélek kis pogány! Az újrothadt
lelked zászlókba és himnuszokba tekert
fosszagodat adnám előkének, hófehér szöveten,
kék pecséttel. Aludni a mának, hogy álom,
hogy anyádból fakadt kézen járó bohóc,
hatalmas fogsorát belénk rejtse. Halva, jó.

És szenderegnék, egy fasiszta disznó öblös mellkasa
szőrtengert erdővé vajákol mellettem, ordít, és üvölt,
életet akar a rögök és tőkék közt, ahol a hagyomány
a félelem a mástól, a dicsőség a lopás és az önazonosság
a teljes hallucináció és többes személyiség, hazugság
imádat felletti erekcióval. Mi az ami a mélyben tart?
A váladék? Az erőszakos apád szervének édeskés
szömörcsög-illata? A zászló és a külső bűnbakok
rágása, hogy ne kelljen a tükröt magam felé rondítani,
csak ne nézzen és ne kérdezz, mert ott: a nemzetfestő
mélyben minden annyira eladható. Nincs velem és
alig valami, ami megsajnálja a szépet, mert a kevély,
az alattvalóság és a hatalom bűvölete: termékként adható.











No comments:

Post a Comment

Author & Copyright

Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved. This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission. Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.

Blog Archive

Followers