képek, betűk

tegnap eszembe jutott munkába menet, hogy honnan ismerős az egyik utca neve: Collyhurst Street, itt volt valamikor egy Electric Circus nevű hely, ahol a hetvenes években olyan zenekarok léptek fel mint például a Joy Division, ma már nyoma sincs a helynek rég lebontották. még fotókat is csak nagyon nehezen lehet találni róla.
úgy remélte, hogy újracsinálja a valóságot, mintha fontos lenne, hogy mi a saját realitása, ha jobban belegondol, még saját magát sem érdekli, mások pedig észre sem veszik, leginkább.
"azt hiszem minden úgy jó, ahogyan van" mondja a kis szájacska a cipő talpán, a véleményszabadságon felhizlalt, csillogó szemű, értelmes arcú izék pedig csak bólogatnak, mintha valami bölcsesség lenne - fontos ez (belső kérdés), azok a jó kis közhelyek - reményt adnak és útmutatóként sem utolsóak - csak kerülni kell és jobb lehet (külső válasz), mennyire könnyeden állítanak bármit, kérdezniük soha nem kell, majdnem mint a vallásoknak: nem tesznek fel kérdéseket, csak birtokolják az igazságot, milyen szép, "kerek" is a kollektív elmebaj? mitől kerek?
"ami logikailag hülyeség, az még lehet szükséges" ezt előbb hallottam egy rádióműsorban, valamiféle véleményt kellene formálnom, kétségbeejtő ez az üresség, tudatlanság ott bent, a sarokban összekuporodó Ez - pislog.