Welcome!

This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.

Wednesday, 27 November 2013

p. írta ma reggel a WC-n:

"Itt Nagy-Britanniában is egyre jobban előtérbe kerül a csőcselék-elv alapú gondolkodásmód, a jelenlegi miniszterelnök épp tegnap írt a FT-ba, kifejtette, hogy a bevándorlást így-úgy-amúgy vissza kell szorítani ésatöbbi. Arról persze nem beszélt, hogy a bevándolrók nagy többsége becsületesen él, dolgozik, adózik és járulékot fizet, ami összességében sokkal nagyobb, pénzben kifejezhető bevétel a költségvetésben, mint a nem fizetőkre, a segélyeket igénybe vevőkre kifizetett summa. David Cameron csúsztat, nem tett mást, mint hazudott egy szép történetet, középpontba állítva egy kiszolgáltatott réteget, rájátszott a legelemibb emberi ostobaságra: amit amúgy hazafiságnak szoktak nevezni bizonyos körökben... magyarul: a gondokat ráfogta a bevándorlókra, ráadásul - ami pedig szinte már elképesztően undorító, olyan romániai, bulgáriai bevándorlókat állított mumusként a brit emberek elé, akik még meg sem jelentek az országban, de persze Ő, a Legfőbb Főbirka már jól tudja előre, hogy minden román és bolgár bevándorló segélyekért kuncsorgó éhenkórász lesz. Szóval itt, Nagy-Britanniában is eléri a közélet azt a fajta sötét, lebutított és ostoba, kivagyi stílust, amit Magyarországon normálisnak számít."

nem bánom, végül beértem munkába, p. egy cetlit hagyott reggel az asztalon, amelyen rövidke mondatban az aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy keveset alszom mostanában, mert sokat forgolódom? jó érzés ha aggódnak az emberért, ilyenkor majdnem meg szoktam hatódni - folyamatosan meghatódásban vagyok a sok aggódó szempár és gondos kéz kíséretében.

"vágytál már motorbiciklire?" - kérdezte valamelyik este p., ücsörgés közben - ezt szoktuk esténként csinálni, én az én monitoromat bámulom, ő pedig a magáét, fura volt ez a beszélgetés-csíra; de reagáltam rá, azt válaszoltam, hogy "még soha", mire ő elmesélte, hogy egy olyanra vágyik, amilyennel majd sétamotorozhat, csak ráül, lassan pöfög...ohh, visszafogtam egy mosolyt - de arra gondoltam, hogy szegény p., mint oly sok középkorú ember, aki már megengedheti magának: ilyesmivel utazgathat és álmodozhat a libidója helyre billenéséről, vagy a megnagyobbodott prosztata összezsugorodásáról, vagy a változókor szürkés árnyalatába csempészett vad árnyalatokról? Hogy ilyen ócska képzavarral spricceljem teli ezt a néhány mondatot.

rájöttem, hogy hányok a vélemény kifejezésének minden formájától?

No comments:

Post a Comment

Author & Copyright

Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved. This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission. Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.

Blog Archive

Followers