képek, betűk

most, hogy p. kétszer is telerondította a véleményével a blogomat, letiltottam őt az írásról, a sarokba állt, az ágaskodó, férfi szerepkört igazoló lándzsáját egy kukorica szárnak támasztva. nem állhatom a direkt véleményalkotást ilyen módon - az ilyen felület nem erre való? és főleg nem olyan általános dolgokról, mint a filozófia, vagy az emberi viselkedés, én ezeken csak merengeni vagyok képes, valószínűleg teljes érthetetlenséggel az arcomon.
a., aki gyerekkoromban azzal játszott, hogy ahol csak lehetett megalázott, mostanság a rajzait és a festményeit mutogatja nekem, úgy teszek mintha nem is látnám, vagy elviccelem. nincs kedvem sem a bosszúra, sem a balek szerepre: sem bántani, sem bántva lenni - így a legjobb, nem a békesség miatt, hanem mert így nincsenek játszámák. egész gyerekkorom rettegésben telt, arra várva, hogy mikor jön az Esti A. Ciklus, amelynek a lépései a következők: 1. a. észrevesz valami apróságot; 2. ez szerinte hiba; 3. letolás fennhangon, a Helyes Út tanának kifejtése; 4. aztán kiabálás - közben akadhatott más dolog is, ami hibás benned; 5. verés*; 6. elmegy; 7; egy kis idő múltán visszajön; 8. még egyszer ismétlődik a ciklus és vége; 9. aludhatsz, vége a napi adagnak.
*nagyon erős pofozás, holmik szétdobálása, a többire nem emlékszem
Nem tudom miért jutott ez eszembe, talán mert az emberek nem beszélnek ezekről a dolgokról? Vagy mert azt hiszik, hogy már vége? Minek? Annak, hogy a barom, frusztrált apjuk rajtuk élezte esténként a tompa falloszát? Annak soha nincs vége. Hiheted, hogy igen. De valójában minden pillanatod mögött ott figyel a Nagy Ellenőr és büntetni próbál, az hogy soha nem dícsért meg, szinte minden önbizalmadat szétmarja, vagy épp ellenkezőleg, egy önimádó, frusztrált barom lettél te is - pont mint ő. Vicces. Te melyik vagy? A csendes nyomi, vagy az erőszakos fasz? Nem tudom melyik lehet a rosszabb. Én azon dolgoztam egész életemben, hogy egyik sem legyek. Tudom, majdnem lehetetlen. De csak majdnem.