képek, betűk

mindig van magyarázat, mindig akad kifogás, hogy miért lépünk át az elesettek, szegények, betegek felett. tegnap olvastam, hogy Budapesten órákig hagytak az út közepén feküdni egy embert, aki még élt, egyetlen ember volt aki segíteni próbált és hiába kért másoktól segítséget, csak néztek és kameráztak és elfordították a fejüket és bámultak. És ezek az "emberek", állítólag nemsokára a szeretet ünnepén, majd megajándékozzák egymást otthon a jó meleg szobában, a templomok is dugig lesznek velük, ahol majd istenük rájuk vetíti a saját, ajándoktól duzzadó békéjét...
Nem tudom, ítélkezni és nagy szavakat mondani? Minek...kinek. Az semmit nem ér, nevetséges. A lényeg, hogy az ember másképpen viselkedjen, soha ne úgy, ahogy a massza, a csőcselék, mindig próbáljon inkább kilógni és elviselni a gúnyolódást, kiközösítést, persze nem valamiféle erkölcsi, vagy morális faszság miatt, hanem csak azért, hogy ha reggel tükörbe nézünk, akkor ne kelljen okádnunk magunktól. (...habár, a csőcselék soha nem néz tükörbe, mert kételye magában egy szál sem...pont ettől csőcselék, szóval erről akkor, ennyit - soha nem érdemes arra várni, hogy a csőcselék egyszer majd megváltozik, magába roskad, felismeri a hibáit, bocsánatot kér, meghátrál, kétségek közé esik, vagy esetleg elismeri, hogy hibázott, ugyanis ha ilyesmiket tenne, akkor nem csőcselék lenne, hanem egyedi, egyéni ember. A csőcseléknek mindig igaza van. Ő értük vannak a nagy világvallások, ő értük épülnek a templomok, ő hozzájuk beszélnek a politikusok.)