Egész hétvégén egy saját projekten dolgoztam, még éjjel is, nagyon rég nem érdekelt ennyire semmi. Pedig azt hittem, hogy minden, ilyen fajta lelkesedés már elmúlt. Hogy ez pozitív-e vagy sem? Nem tudom.

Jiji Xajda, Paradise #4, 2013

Csak röviden.

Már elmúlt nyolc óra és még félhomály van. Néha esik. Csak néhány cseppet. Szeretem az északi időjárást, a sötét őszt, a még sötétebb telet. Nem nyugalmas, csak elrejt.

ki tudja.

Arvo Pärt - Trisagion For String Orchestra

talán.
egyszer végre.
teljesen megőrülve.
nem billegek többé előre-hátra.

Bezártam a szivárgást, játék, szivárog máshol, sok kis semmi. Nincs túl sok ok az örömre? akkor csak azért is örülök, semmi értelme az egésznek, de jó játék, a legjobb. Szerepek, párbeszédek, történések. Ha mindent csak egy szerepnek fogok fel, akkor megvan a lehetőség arra, hogy bármikor új szerepet tanuljak, új jellemmel, új játszótársakkal és új sorssal. Minden más dolog röhejes?

Bart Stolle, Everything except the ANT, 74 x 95 cm,  Acrylic on canvas, 2012

Callum Innes, Exposed Painting Coblat Blue, 2008, Oil on Canvas

sikerrel mérnek.

teljes csend, két napig aludtam, nem tudok semmit a külvilágról, nem olvasok híreket, nem érdekel semmi, jobb így, mert odakint az agresszív, Élni Akarok világban, csak ismétlődések vannak, agresszív minták ismétlődnek újra és újra, hogy hatalmat szerezzenek - a megszemélyesítés indokolt?, aminek semmi értelme, de mivel tükörbe nézni túl fájdalmas, és gondolkodni kellene hozzá, ezért jobb megoldás újra ugyanazokat a dolgokat eljátszani. unalom.
kényelmetlen a matrac.
követ dobok a tavam vizébe.

Federico Solmi, Chinese Democracy and the Last Day on Earth, Edition Box, 2012, video: single channel video, color + soundrunning time: 9:51 minutes, edition box: acrylic, gold leaf, mixed media

Ghada Amer, Boy and Elephant, 1992, graphite and colored pencil on paper, 10” x 10 1/2”

Gerhard Marx, Mother and Child, 2013, Bronze, 111.8 × 142.2 × 134.6 cm

John Jurayj, Untitled (Luggage), 2010, cast gunpowder and plaster

Leonora Portnoff by Arshile Gorky (link)

Yue Minjun, The Grassland Series Screenprint (Two Men in Field), 2008, Screenprint in 28 colors, 73.7 × 99.1 cm

Szürke.

Misako Inaoka, Twig-Bird, 2006, motion sensor, plastic, resin, wood, foam and paint7" x 8" x 11"

Anna-Bella Papp, Untitled, 2012, clay, 38.8 x 30 x 3 cm, 15 1/4 x 11 3/4 x 1 1/8 ins, (MA-PAPPA-00030)

55 email. A túl erős szavak, mint a "mocsok", "bohóc", "fertőzés", "szenvedés" megnevettetnek, visszaolvasva p. képzelgéseit olyan érzésem támad, mintha nem is én lettem volna.

A kép-ben van a mocsok, vagy az csak tükör. Kérdés. Nem szeretem látni, inkább hazudok? Ehhez hasonló kérdéseket nem tettem fel magamnak a reggeli közben. A sok duma. Valami káromkodás-féleség kellene! Ne kiabálj. Piacgazdaság a művészetben? Faji és etnikai alapú szexualitás? Ideológia alapú értend? Gondolod, hogy ez mind vicc? Ezt magamtól kérdeztem, nem. Meglepődnék.

Jennie Ottinger, Pip Makes a Friend, Scene from Great Expectations, 2009, Oil on canvas,16"x20"

Chris Cosnowski, FRAGONARD, 2008, Oil on panel, 22" x 36"

George Condo, The Butler's Dream, 2011, Oil on canvas, 24 x 18 in.

Latifa Echakhch, Is This the Meaning of Life (L.K.), 2012, Lihtographic stone, printing ink, cm 38 x 49 x 6,5

Tom Fruin, Necktie Party, 2009, hand bent neon tubes, electrical wire, hardware, ladder dimensions variable

Nagyon nehéz a hétköznapi dolgokat megragadni. Két szál virágot lerajzolni, vagy leírni, hogy hogyan néz ki az ablaküveg felületén egy csillám-szerű tükröződés. Bátorság kell hozzá, meg valami fura őrület féleség, ami képessé tesz arra, hogy ne legyen megfelelési kényszerem? Nem vagyok biztos ebben.

Nem szeretem az emlékezést, de semmit nem lehet tenni ellene, ha akarom, ha nem: működik. És alig-alig irányítható, ezért szoktam kerülni, hogy fotók készüljenek rólam, régebbi családi fotókat pedig soha nem nézek, mert szomorú látnom a fotókon szereplő embereket. Ma már öregebbek, öregek, halottak, betegek. Esetleg kikoptak az életemből, én pedig az övékéből. Ami szintén szomorú.

Szeretem az észak-angliai időjárást. Az év nyolcvan százaléka tavasz-szerű. Sokféle növény még most is virágzik, még van eper és szeder, meg nyári orgona - szeptemberben. "Ez az időjárás kevesebb szélsőséget gerjeszt?" Ez olyan misztikus, nem tetszik..., de valamilyen, közvetett módon biztosan kihat ránk az időjárás állandósága? Nyilván butaság, így alakul ki a misztika, számmisztika stb., hiszen szinte bármi elhihető. De ha meg kellene mérni, akkor valószínűleg bajban lennék.

Ezeket p. írta, aki most alszik, bent fekszik a könyvei között, majd este nézegetünk együtt képeket, lehet, hogy még táncolunk is. j.nek viszont dolgoznia kellene.

Mezőnéző.

Bartók Béla, A fából faragott királyfi (Harangozó Gyula koreográfiája) - Bela Bartok, The Wooden Prince

Minek az a sok szó?

Ivan Witenstein, Most Likely Lost, Stolen, or Burned, 2011, oil and acrylic on canvas

Shara Hughes, Far OutOil, acrylic, enamel, spray paint on canvas, 68 x 70 inches, 2013

Frank Selby, siststers, Pencil on paper, 11 x 8 inches, 2009

Vaclav Vytlacil, City Scene with Faces, Casein tempera and oil on canvas, 1932

Lassan dél körül jár. A hájfodros combú lány az előbb még a billentyűzetet csapkoddta, majd elkezdett felemelkedni, átalakul egy nagy rózsaszínű léggömbbé.

Van, hogy nem érdemes tudomást venni a körülöttem zajló beszélgetésekről, mert még üres fecsegésnek sem nevezném ezeket - csak hangok. Nekiállok nézni a betűket és ábrákat, hátha szövegekké és diagrammoká alakulnak, bár ennek kevés az esélye, de megteszem, bátor leszek.

Legtöbbször az a jó, ha minél kevesebbet mozgok- ez jobban esik mint az: mint egy nehezék, estére megfájdítja a vállakat és a tarkót, és ha leülök, csak elpihennek rajta a szemeim, olyan. Odabent nem is múlik az idő, úgy írnám le, ha kérdeznék, hogy van egy kezdőpontnak nevezhető pillanat, amikor elkábulok és a legvégén pedig egyszerűen csak felriadok, felállok és elsétálok a legközelebbi rés irányába, mindegy, hogy csendben, hangosan, kabátban, vagy bugyiban, a lényeg, hogy ott nagyobb az esélye annak, hogy kijutok. Persze, előfordulhat, hogy be van zárva, ilyenkor nem tudok mást tenni, csak nekinyomom az arcomat az üvegnek és élvezem, hogy hideg, azután ha már felmelegedett és nem nyújt örömet, visszasétálok, leülök egy székre és nézem a falakat a következő ájulásig.

Stefanie Gutheil, Thank You For The Flowers, 2012, Oil and fabric on canvas, 79 x 71 in (200.7 x 180.3 cm)

Trenton Doyle Hancock, Miracle Machine #9 or The Furnace that Burned Together Goodness, 2005, Ink and acrylic paint on paper,10 X 9 1/4 inches

Kathy Aoki, Semper Cute, Hand cast polyurethane figures with mixed media. Each bear approx 24″ x 8″ x 8″, 2003

A napi ötszöri étkezés fontos. Ne packázz az étrendeddel! A korai kelés előnyeit nehéz felmérni. A boldogságnak vannak tudományos alapjai. Ez tartalmaz alkoholt.

Karin Frank, Liebesform, 2012

Alex Virji, Disconnect, 2010, Oil on Canvas on Board

James Brooks, Graphite Footprints - Roads (Roman), 2013, Pencil on Paper, 25.4 x 25.4 cm (each)

Bárcsak lenne valami, ami nem hozzánk kapcsolódik és ugyanennyire fontos, pislog, de mondja, hogy nem nyomaszt és alkalmanként felvidít, vagy átdob a vállán és cipel mint egy zsákot, én meg csak lógok ott, nem történik semmi ami észrevehetően elmúlna.

Jeremy Couillard, A Perfect Science 48″x48″ acrlyic on panel, 2012

Jeremy Couillard, Spinning Disc for Crystal Contemplation, 2013, Plexi, wood, acrylic, model trees, electronics, foam core, 10x5x10

Jon Rafman, 22 Breevaartstraat, Rotterdam, South Holland, Nederland, 2009, Archival pigment print on Hahnemühle paper, 45.7 x 60.9 cm

Jon Rafman, 80 Rua Giulio Eremita, São Paulo, Brasil, 2010, Archival pigment print on Hahnemühle paper, 101 x 162 cm

Lee Lozano, No title, 1962

Isa Genzken, Untitled, 2006, 41 x 61 x 56 cm

Katharina Wulff, Untitled, 2008, Oil on Canvas194 x 160 cm

Még mindig ugyanaz a kérdés: mi köze egymáshoz a különféle képeknek? Bruce Davidson fotóival kezdeni a napot egészen kellemes; az 1961-ben készült Freedom Riders, vagy az egy évvel korábban fotózott England&Scotland sorozatok ma már "b e szorultak" a köztudatba? Jobb és helytelen mondatok örömködése?

Semmi személyes dolog nem jut eszembe.

Gemis Luciani, Piece Of Space, sculpture, 2011-13, phone book, 40cm × 30cm x 18cm

Nicola Samorì, Agnese, 2009, oil on copper, 100 x 100 cm

Christoph Ruckhäberle, Big Fan, 2006, Oil on canvas, 79 x 110 in. (200.7 x 280 cm)

Liz Deschenes, Shift, Installation View, 12 November - 18 December 2010, Sutton Lane

mi köze az egyik képnek a másikhoz? Joshua Abelow érdekes képzőművész, az elhivatott fajtából, aki valószínűleg nagyon szereti a képzőművészetet és nem nagyon negatív-pozitív-értékítélet kategorizál, inkább csak közöl és beavat a napi szemlélődésébe a képeken keresztül, amiket a blogjában közölni szokott? nem tudom, csak tippeltem, ahogy már említettem az előbb: elsősorban a blogja alapján, amit rendszeresen  szoktam nézegetni és szeretem. Bevallom a munkáival kapcsolatban vannak fenntartásaim, túl direktek, túl kapkodva készültnek tűnnek - mint aki sietne valahová? és helyenként a szexuális utalásai is zavarnak, a grafikái helyenként Picasso grafikáira emlékeztetnek - ami nem negatívumként értendő, csak ez van - főleg a lendületes vonalvezetés miatt (?) és az emitt-amott kikandikáló pénisz szimbólumok miatt, de ez az én problémám, a farok-mintázat nem mint szimbólum zavar, hanem az alkalmazás módja és helye - a túl sok semmiből sem jó alapon. Nem tudom ezt pontosan behatárolni, nincs ugyanis mértékegység a művészetben, ami erre alkalmas mérőszámokkal segíthetne...

Joshua Abelow, Suicide, 2007, Oil and acrylic on canvas

mi köze a képeknek hozzám? engem az időskori Picasso is idegesít, zavarnak a közhelyei és az együgyűsége, faltörő kos volt, ez elvitathatatlan tőle, nélküle szegényebb lenne a világunk, és az esztétikai kép-élmény, amit a legjobb munkái okoznak: szintén elvitathatatlan; csak néha azt gondolom, hogy életének az utolsó 20 évében lehet, hogy jobb lett volna ha kevesebbet dolgozik? és többet mélázik? ha kevesebben bókolnak neki? valami ilyesmi. Talán. Egy kis rembrandti mélység, fájdalom, szembenézés nem ártott volna Picassonak. És bár a legutolsó munkáiban történt egy ilyen fordulat, erről kevesen tudnak. Hagyom. ez itt sincs. tehát. mi köze a képeknek a világomhoz? ki tudja...én nem. csak bámulom őket gyerekkorom óta és egyre inkább csak ennyi maradt nekem.weqweqweqweqweqwe

Aleah Chapin, "Unfold", oil on canvas, 75 x 49 inches

Antonio del Pollaiolo, Portrait of Lucrezia Landriani,1465

Bonifacio Bembo, Bianca Maria Visconti,c.1460

Miriam Cahn, Versehrt, 1998

Janice GUY, Hair (detail), 1979

Leon Kossoff, Children's Swimming Pool, Autumn Afternoon 1971

Franz Erhard Walther, Connection, 1967

a környék szép volt, Ambleside utcákból és házakból áll, nem sokat tudtam meg róla, kisváros, van benne két vegetáriánus étterem, néhány kocsma és néhány üzlet, macskát egyet sem láttam. Mindenesetre csináltam néhány fotót is, hogy embernek higgyenek.
nagyon szűkek arrafelé az utak, vicces jelenetek voltak abból, hogy a busz a szembe menő járművek alig fértek el egymás mellett, talán türelemre szoktat, mint a WC-be vizelés, ez is tanulható. Néhány hely neve olyan volt, mintha dánul lett volna. Egy túl puha ágy nagyon kényelmetlen tud lenni, minden reggel úgy ébredtem mintha éjjel megvertek volna. A reggeli tényleg vega volt, jó érzés volt nem különcnek lenni egy egyszerű reggelinél, hanem átlagosnak.
aztán haza. vonattal. elsuhant aminek el kellett suhannia, bent maradt aminek bent kellett maradnia, emlék maradt ami arra volt jó.

Daniel Attoe, You Have More Freedom Than You're Using, 2006, Mixed-media sculpture, Neon light, wires, transformer

Wassily Kandinsky, Mountains, 1911

Wassily Kandinsky, Der Blaue Reiter, 1903

Paul Serusier, The Incantation (The Holy Wood), 1891

vákuumozott szélsőségek, dimbes-dombos táj, leborotvált hasfal, kicsit hájas, de nem vészes, nagyon személyes, közepesen szomorú, de mindenképpen rendhagyó: mi az? telerakták a boltokat mindenféle-fajta körtével, jelezvén az ősz elérkezését, a piros körte lenne a kedvencem, aminek lilás a belseje is, de nem mertem venni, mert túl kemények voltak. ma reggel a kezdőlapom Ron Mueck szobrait nyomta elém, nem unja magát, (én annál inkább unom?) évek óta készíti a hiperrealista szobrait, mint valami bejáratott márkanév, majdnem ugyanaz. Biztosan jól megy a vállalkozás. Az első tizenöt darab szobor még problémafelvetés volt, válaszokkal vagy anélkül, de mindenképpen figyelemreméltó. Azután? Hagyom. A Magány csak irattat, iratttat, irattttat és rugdos, olyan dolgokra kényszerít amin amúgy kacagnál, mint lenézendő, elkerülendő --- az erkölcsösségre is mutogathatnál. "Az igazság és a hazugság problematikája." - mondogatja p., olyan hangon mint aki már sokat látott, sokat is tapasztalt és már nincs szüksége a szemétre. Csak a fénynek és a jóságnak él. És vannak akik ezt komolyan elhiszik?
04:43 készülődnöm kellene, de nem nagyon tudom beleélni magam az utazással kapcsolatos dolgokba, talán mert eléggé sokszor költöztem, utaztam már, hogy rutinná vált a készülődés, öt-hat perc alatt bármikor összepakolom a cuccaimat és majdnem biztos, hogy semmi nem marad ki - ami kimarad az meg pénzzel pótolható, kivéve a bankkártya és a személyi. A többi mellékes. Micsoda önteltség, ugye? Van egy sör a hűtőben, merészség lenne hétfő hajnalban sörrel indítani? Az ablakok sarkai párásak, elegem van a nézelődésből, a galériák pénztermelő babáiból, a fájós könyökömből. Oké. Meglátogattam Kim Dorland honlapját, már körülbelül másfél éve nem néztem meg a munkáit, az ő képeit nagyon szerettem régebben, hmm, úgy tűnik, hogy ő is ugyanazt ismételgeti, de még nem érte el a sorozatai gondolatiságában rejlő határokat, még nem tűnik kínosnak, sőt az újabb munkái, a "fekete" képek tetszenek - bár ezeknek az előzményei már 2010 körül látszódtak, bimbam.
A borostám egy éjjel alatt kinőtt - tegnap borotválkoztam. Kellemetlen dolog a szőrzet, már semmi szerepe nincs, de az evolúció túl lassú, így marad az állandó borotválás, mint reménysugár, hogy ha szorgosan csináljuk, akkor esetleg egyszer kifejlődik a szőrmentes ember. Szőrmentes, csupasz, hatalmas koponyájú jövőlény, de mitől lenne hatalmas a koponya? Inkább az érzékszervek nőnek majd és a nemi szervek, a koponya pedig pingponglabda méretűvé zsugorodik?

Kim Dorland, The Painter in His Canoe - oil and acrylic on jute over panel - 72 x 96 in. - 2013

04:56 megint itt van az a madár, jó lenne egy éjjel-látó kamera. Sehogy nem akar derengeni, már két órával később kezd világosodni mint május végén, egyre mélyebbre nyúlnak a karmok, hidegebb is van, mások az illatok: más. Mintha lenne két egyforma ezredmásodperc...még csak hasonló sincs, csak becsapás van, hogy túl lehessen élni a valóságot?

季云飞 (Yun-Fei Ji), The water buffalo, 2006

Túl sok volt a véleményed az elmúlt napokban, kedves k., kérhetnék egy kis nyugalmat, hogy a duruzsolásod nélkül lehessek?

Marius Bercea, Untitled Cement Flower, 200 x 150 cm, oil on canvas, 2010

Csak ez voltam? Bemagány, kimagány.