képek, betűk

Összeragadtak a szemhéjaim - talán túl sokat vacsoráztak a júliusi fényekből. Megpiszkáltam őket a bal kisujjammal, majd kérdőn rájuk néztem saját maguk alól, de egyikük sem tudta, hogy mi ez a puha folyadék amiben lebegek, csak azt láttam, hogy a nyálam miniatűr kikötők között csordogált és a hajók, melyeket ellened küldtem végül elsüllyedtek és a nyál-habok közt vergődő szolgákat a kapitányokkal együtt felzabálták a mélyből felbukkanó mosolycápák, így végül pontosan ugyanolyan lett minden mint azelőtt, hogy elképzeltem volna, hogy valami, valahol megváltozhat és ez a pillanat majd kicsit eltér attól, amit harminc évvel ezelőtt megálmodtam, azt képzelve, hogy majd egy ahhoz közeli időpontban ami ma volt - minden kicsit másképpen lesz,