elalvás előtt még mozdult néhányat a lába, a motivációs rezgés, stimulálod és reflexek költői sorával válaszol, közben a lábujjait vizsgálja - elégedetlen velük: görbék, tyúkszemesek és mintha egy hiányozna, már lábujjakat is lopnak, mosolyogta, de a következő képkockán már oldalra fordulva aludt
a lendülettől várja a megoldást, aaaaz olyaaan kööörííívekre felfűzöttttt határok és gátlások nélküli megközelítések, melyek valamilyen valakinek mutatnak valahol valakik felér rólad egy képet, miközben karcsépelve magyarázod, hogy tudod, te tetted, akartad és van hatalmad afelett, hogy mit érezzenek - meggyőzi őket arról, hogy mágus vagy és elhitték, hogy a múltban ez a mai jelen egy olyan jövő lesz, amiben egy kicsit közelebb kerülhetnek a gyerekkori képzelgéseikhez, ha időközben rájönnek, hogy csak tápláléknak és közönségnek kellettek. hagyod és úgy teszel majd, mintha egy lennél közülük és keresel egy jó bűnbakot, elhiszik, kérik, sőt várják --- te pedig istenük leszel ha megadod amire éheznek, ugye? kimondatlanul political animal.
nem sejtem mit vágyik a szád, talán egy álmot: lepkét, vagy amit álmodott éppen, legyek neked ősbűn, vagy altató, hideg télen langyos kandalló, egy ölelés magányos délután, vagy a zajban csendes perc, legbarátibb magány
Kihangosítottam a lúgosnak ható éjszaka bordóra változott színeinek hanghullámait, csapongó szemfedelek variája, sárkányszárnyak mintáztatása a falakon, pattogó labdák elmeszaga elpárolgó önmagában véli felfedezni azt a pici szigetet, ahol a tenger hullámai hófehéren habzó szájszélekké töredezve megadják magukat a pillanatnak és amikor a legtöbb dolog jónak tűnik rájössz, hogy a tejet a szekrénybe tetted a cukrot pedig a hűtőbe.
No comments:
Post a Comment