Az exotikus tetraquarkok közül egy duplán bájossal kétezertizenhétben találkoztam három vonás és cc duplaplusz volt a neve. Egy napernyő alatt ücsörgött és bámult a faszom-tudja-merre. Tenger nem volt a környéken és a nap se sütött, értelmetlennek tűnt, de szerettem volna megérteni, hogy miért? Miért pont az a szerep, nem valami más? Lehetett volna jégcsákány is. "Isten egy gyilkos." - mondja. "Melyik isten a sok ezer közül?" - kérdezett vissza a konyhából, szándékosan elváltoztatta a hangját. "Az amelyik valójában létezik." - kiabálta az újság mögül. "Akkor nincs nagy baj." - hallatszott a konyhából a válasz. Csak te - mindig és mindenek felett. Az önzés szokott, unalmas és zsigerből fakadó, ismétlődő valósága, ahol a legakaratosabb, legérzéketlenebb elme markolja fel a legtöbb erőforrást és épít hatalmat, egyetlen apró kétség nélkül való, és kedd reggelente szorgalmas hangyák apró tappancsainak milliárdjaivá változik, miközben beleszövi magát abba a történetbe, ahol a körötte toporgó hasonlónak tűnő lények elismerik a teljesítményét: tapsolnak, fizetnek, megveregetik a vállát és Ő érzi, végre, hogy volt értelme és most már akármi történhet, végre ő is lehet egy brand. A magamutogatós vámpírlányok és vámpírfiúk kaméleonokat reggeliznek - ez valamiféle babona, mely Madagaszkár északi részéről bongyorította maga alá a világ élvezkedni akaró alfelét, prehenzilitív lett - akár a bizonyos majmok farkának a vége: fogja vele az ágat, miközben a vérző banánkehelyből kieszi a szemeket.
Francz Liperovszki szomorú lett az időjárástól, fogott hát egy klopfolót és dobolni kezdett vele az emberek homlokán, közben a belsejében Tom Johnson Egy óra zongorán-ját hallgatta és csak ment előre, az egyik lépést a másik után, olykor felnézett, majd pedig le - olyankor mindig másfélét grimaszolt, majd újra csak kopp-kopp egy ismeretlen homlokra: ütemet váltva átadta magát a felfelé áramló meleg levegőnek - azt hitte olyan könnyű, hogy lebeghet, nem maradt kétsége afelől, hogy végre ráérzett arra, hogy mi a valóság - miközben azt gondolja, hogy egy könyvtár papír-illatú termeiben tangózik, majd egy félreeső sarokban jegyzetel valamit latinul - valójában egy pláza közös vécéje előtt letolt nadrággal ácsorog és várja, hogy a biztonsági szolgálat elvigye. Teljesen teljesen teljesen.
No comments:
Post a Comment