amikor féreg voltam, mely átfúrt a falakon.
minden lépés egy ütem, ahogyan lépsz a föld középpontja felé zuhansz és ha nem lenne ez az anyagsűrűség, ami voltaképpen energia, akkor zuhannál, persze csak ha lenne egy sűrűbb rész valahol a mélyben, ami felé eshetnél, amerre lejthetne a tér,
mert enélkül űr lenne, ami persze szintén a legközelebbi sűrűség felé lejt, mindig afelé, afféle hatalom és tehetetlenség - a két hamis próféta, tovább hallgatom ahogyan súg a fülem, nem tekintek magamra emberként, mert akkor még azt hihetném, hogy érdemlek valamit, amit az emberek szoktak hinni, miközben abban a nyomorúságos néhány évtizednyi
idősávban, ami rendelkezésükre áll bohócsapkában
játsszák a vélt fontosságok különféle szerepeit.
Van egy pókom, a nappali sarkában él, elneveztem Ernőnek ugyanúgy éjjel él mint én, néha beszélgetünk, aggódok érte, mert szerintem rossz helyre építkezett, mert abban a sarokban, csak éhhalál vár rá, soha nem láttam semmit fogni, Ernő mégis növekszik és kezdek attól félni, hogy valójában addig akar nőni, amíg nem lesz elég magabiztos ahhoz, hogy én legyek a legye.
No comments:
Post a Comment