képek, betűk

tavasz volt amikor kinőtt belőlem egy fűszál,
álbajuszt ragasztott a maradás, nevetett a menekülés,
megpróbáltam figyelni, de csak foltokat láttam,
szunyókáló körök, hatványozott értelem, látás,
köröket ujjal a busz ablakára, esőcsepp kotta.

elaludtam, nem tudom az időt, pedig jelzett,
körülbelül: három méter hosszúra nyúltak ujjai,
a számban keringőzve éltették a tudatvesztést,
poklok pálmaágakból, érdes kéz-éle faggyúból,
gyökerekre akasztottuk magunkat, darazsak mellé.

az égbolt világosszürke, esne ha létezne, volnék,
ha tudnám merre körtáncol a bíbor hajnal szája,
alattomban szemhéjat nyit és napsugarat állít
emlékül a hajdanvolt sikolyoknak, lélegzetből.
elfogyott testek pocsékra vájt dölyfös szájai.

hol a kérdezés? a halálvágy? alattomban érez,
röhögés szobra a vállfák akasztóiban, kérészek
könnyed balettje argonauták szoros fűzői felett,
kibuggyanó viaszos mellük merevedés közben,
alaktalan kontúrt fest kipingált szájam karimájára.

gyerünk vonaglás, a sárga csíkon egyensúlyozva,
két morgás és esés közt, ajkak komor összeérése,
érett mezsgyék, mint a bejárt utak, vagy a hit,
értetlen szemek, tátikázó szájad, kopogó ujj,
hagy élni, vagy kéri: szűnj örökre, amíg túléli.