képek, betűk

gyakorlatilag, megkerülhetetlen, a főáram, az alárendelt áram és a mellékes dolgok. Tudom... Ez nem egyértelmű, sőt inkább ködösítés. Az Art21-en jelent meg a 4 város 60 művész című sorozat 8. része, amelyekben mexikói, amerikai és kanadai művészeket mutatnak be, a legtöbbük teljesen érdektelen, nem is volt kedvem elolvasni.

gyakorlatilag, megkerülhető, és nem érdekel.

Három napja esik az eső, Manchester olyan mint egy nagy pocsolya, amelyik soha nem szárad ki, egy idő után mindent átitat a nedvesség és a szél is csak arra jó, hogy az esőcseppeket ide-oda fújja, szárítani nem szárít.

Átsétálnék az alkringtoni erdőn, már elő is készítettem a cipőmet, de talán képes elindulni nélkülem is, én addig olvasgatok és kávézgatok.

Elhoztam magammal legalább száz grafikámat Magyarországról és négy darab apró festményt, a grafikák többsége 2000 és 2004 között készült az olajképek 2005 után. Kerestem egy grafika sorozatot amit 2006 körül készítettem - már évekkel ezelőtt is csak kerestem, de megint nem találtam meg, szerintem valamelyik albérletben felejtettem.

Tulajdonképpen, viszonylagosan és meredeken. Alulról támadó gondolatok, oldalról jövő meglepődés, tele-izommal, telizmos alkar.

Találtam képeslapokat egy dobozban, egy lány küldte őket, mindig más városból, ha éppen kiállításon, vagy galériában járt, eszébe jutottam és írt néhány sort.

Az emlékezés nyomora, a gondolkodás nem korlátlan szabadság, semmiféle többlet szabadságot nem ad, a legtöbbször vastagabb és sűrűbb rácsok közt él az elménk mint amilyen rabságban létezik a testünk. Túlbecsüljük a gondolatainkat, úgy általában túlbecsülünk mindent amihez közünk van.

Kedden hallgattam egy interjút Nádas Péterrel, egy kicsit szétszórt volt, tisztelem az írásait és a gondolatvilágát, de bármennyire tisztelem, sajnos azt éreztem, hogy olyan dolgokról beszélt melyekhez nem volt meg a megfelelő műveltsége, a magyar közgondolkodás iszonyúan korszerűtlen és alig-alig követi a világ kortárs eseményeit, így pedig sem a művészetben, sem a tudományban nem ismeri a legújabb eredményeket. Gyakran csak azt ismeri amit lefordítanak magyarra, de ez sajnos nagyon-nagyon picike szelete a történéseknek és a tudásbázisnak.

Most épp nem esik odakint, lassan elindulok munkába, ma lesz egy csomó megbeszélésem, tegnap berúgtam kicsit, be kell vennem még egy fejfájáscsillapítót és vennem kell útközben kávét is.

"Jó lenne másképpen élni" - gondolom, de ahogy leírtam, viccesnek tűnt, valójában nem akarok másképpen élni, már azon sem rágódóm, hogy nem foglalkozok művészettel, mert valójában már nem is érdekel, sokáig túlértékeltem a jelentőségét, ahogy a gondolat szabadságát is - a kettő szorosan összefügg, egyik sem korlátlan és egyik sem vezet semmilyen megvilágosodáshoz, de mindekttő nagyon fontos, csak nem érdemes komolyan venni, ahogy mást sem.

Csak van. Csak vagyok. Mennyi idő kell a teljes felejtéshez? Mennyi idő alatt tudunk teljesen elfelejteni egy eseményt? Ennek délután utána kellene néznem, de már el is felejtettem. Ócska poén, ócska agyból.

Elindultam. Még van buszjegyem.