képek, betűk

A tökéletesség bármiben megmutatkozhat, pedig a legtöbbször a tökéletességet és a zsenialitást pozitív tulajdonságokhoz kötjük, természetesen tévesen. Ez azért jutott eszembe, mert próbáltam megfejteni, hogy hogyan tudott ez az ország olyan mélyre süllyedni, hogy végül a "brexit" szavazással, önsorsrontó, gyűlölködésbe torkolló kollektív elmebajjá nője ki magát. A közvetlen okok ismertek, dióhéjban annyi történt, hogy David Cameron rövidtávú politikai célok elérése érdekében elkezdte meglovagolni a már akkor is létező EU szkeptikus, szélsőjobbos szavazókat is a saját akolba terelő érzelmi hullámokat, majd rosszul mérte fel az arányokat és nem számolt azzal, hogy a politikai játéktéren már létezik a Nigel Farage által vezetett Ukip, amelyik komolyan veszi a gátlástalan cameron-i üzeneteket, továbbfejleszti azokat és legfőbb politikai értékké is teszi őket - a féligazságokat és érzelemvezérelt hazugságokat, amelyeket Cameron bár nem gondolt komolyan, de a célja eléréséhez gond nélkül felhasznált bármit, ami kellően populista volt. Ez vezetett a népszavazás kiírásához, majd az ostobaság és a hazudozás elképesztő - shakespeare-i figurákkal (Boris Johnson) megtámogatott eszkalálódásához. Ennyi a politikai rész, nincs benne egyetlen ismeretlen és meglepő elem sem, minden összetevő a helyén található: gátlástalanság, hatalomvágy, pénz (bár ez utóbbi soha nincs jelen direkt módon a szélsőjobbos politikai marketingekben, de a háttérben mindig fontos, mert a luxust egyik "hazafi" sem szokta megvetni). Engem ami elborzaszt az nem ez, hanem az, hogy az efféle szélsőséges elemek maximum 10% körüli szavazati arányt szoktak elérni, ebből a vezetők szépen meg tudnak élni, elbohóckodnak a parlamentben, eljátsszák a szerepüket, a hívek tapsolnak és a világ rendje érintetlen marad - a hülyeség a helyén van kezelve: mindenki nyugodt lehet.

Mostanában viszont megváltoztak a dolgok - és nem csak itt Nagy-Britanniában, hanem Európa szerte előretört a félelem és a gyűlölködés. Korábban azt gondoltam, hogy az oktatás hiányosságai okozhatták ezt az anomáliát, de nem merném ezt állítani, bár az oktatásnak egészen biztosan van köze ahhoz ha egy kultúrkör teljesen lealjasodik, mégsem hinném azt, hogy ez ennyire látványos és kizárólagos. Egyelőre még nincs kialakult véleményem, de abban majdnem biztos vagyok, hogy az oktatás és a kultúra alapvető szerepet játszik ebben a lezüllési folyamatban.

Én eddig négy országban éltem huzamosabb ideig, négyes identitásom van, négy ország híreit figyelem napi szinten és mindegyikben ugyanazok a folyamatok játszódnak le - persze más léptékben, mértékben és stílusban. Ezek közül a legdurvább és leglátványosabb Magyarország, ahol a demokrácia gyakorlatilag ki sem tudott alakulni, az esély megvolt rá, de nem éltek vele egyszer sem, ugyanis eleve hiányzott hozzá a kulturális háttér és az igény. Ezért alapvetően tévesek azok a megállapítások, amelyek a jelenlegi, nagyon látványosan antideomkratikus orbáni rendszert hibáztatják - akik ezt teszik, rossz szokás szerint összekeverik az okot és az okozatot. Orbán rendszere a Következmény és nem az ok.

Ezzel szemben Nagy-Britanniában nagyon régi hagyományai vannak a demokráciának és mégsem értik, gyakorlatilag teljesen kiüresítették a demokratikus hagyományaikat. Szelektiven alkalmazzák. Ez legjobban a sajtóban érhető tetten, ahol a politikai korrektség kiterjed bizonyos rétegekre (például a feketékre és a melegekre), viszont a közép-európai bevándorlókat nyugodtan lehet bűnbakként feltüntetni, az érdekeiket lehet mellőzni. Nincs semmi új a nap alatt: bűnbak mindig kell.

Nem tudom, hogy hová fog vezetni ez a történet, az egészen biztosnak tűnik, hogy ezek a jelenségek csak rosszabbodni fognak, hiszen a szellem ki lett engedve a palackból, az ellenségképek adottak és a körülmények is tökéletesek ahhoz, hogy az elmebaj fokozódjon és például egy háborúban végződjön - ez csak jóslás, jósolni pedig hiba, így itt be is fejezem.

Az első mondatom "a tökéletesség"-ről: Nigel Farage és Orbán Viktor tökéletességére utalt, ritkán jön ugyanis létre ennyire "archetípusos" formában a tökéletes "házaló ügynök" politikus, aki vigyorogva, táncolva és ha kell könnyezve (mert tudják, hogy a szavazók egy nagy része érzelmi alapon szavaz) árulja a legbizarabb politikai propgandát is - amennyiben az segíti a céljai elrésében, mégpedig sikeresen. Azt viszont továbbra is úgy gondolom, hogy egy egészséges társadalom a helyén kezeli az efféle politikus kalandorokat és nem szavaz nekik többséget, a népszerűségük növekedése azt jelzi, hogy valami nagyon elromlott a közösségeken belül.