képek, betűk

Érdekes interjút csinált az Art21 Richard Tuttle-val. A "kísérleti művésznek" maradni kérdést boncolgatva, körbevezet a saját tárlatán. Az anyag iránti szeretet. Fontos ez? Érdemes-e időt szánni arra, hogy a művészeten elmélkedjünk? Érdemes megnézni.

Egy hetet töltöttem Közép-Európa két országában, Szlovákiában és Magyarországon. Szlovákia nem a legjobb hely Európában, de elviselhető, a sajtó szabadnak tűnik, a Meciar utáni szlovák politikai elit nem próbál diktatúrát csinálni Szlovákiából, annak ellenére sem, hogy amennyire lehet korruptak és antidemokratikusak, mégsem lépnek át egy bizonyos határt, nem zuhannak a teljes destruktivitásba, mint Magyarországon. A szlovákiai hírműsorok elviselhető állapotban vannak, még az ún. kormánypárti média sem züllött le propaganda médiává.

Magyarország viszont...elképesztő. Az állami televízió és az írott sajtó nagyobbik része gyakorlatilag nézhetetlen kormány és szélsőjobbos propagandát csinál, az ember ahányszor szembe kerül velük, annyiszor kormányporpagandát kap, a legfélelmetesebb sztálinista időkre emlékeztető, manipulatív stílusban. Gátlástalanul. Egyszerűen elfogadhatatlan és fogyaszthatatlan a stílius és a tartalom amit használnak, gyakorlatilag annyi a céljuk, hogy a folyamatos harci készültséget és rettegést fenntartsák, 24 órában bevándorlás-ellenes propagandát adnak, hurrápropagandát zengenek a kormány sikereiről és ennyi, semmi több.

Még van két és fél napom, ezt Magyarországon töltöm, igyekszek minél több időt Budapesten tölteni, mert ez tűnik az egyedül elviselhető régiónak. El akarok menni, az Élesztőbe és végigkóstolom a söreiket, még soha nem voltam, csak sok jót hallottam róluk.