képek, betűk

Egy Budapest melletti településen leszek most két napig, évek óta járok ide (Tahitótfalu) egy ismerőshöz, elüldögélek a teraszon este egy üveg rozé társaságában, esetleg elsétálok bevásárolni, vagy bebuszozok Budapestre.

A mostani tervem az volt, hogy megnézem mi a helyzet a budapesti sörözőkkel, mivel szeretem a jó söröket és a magyar sajtó évek óta azt reklámozta, hogy micsoda fantasztikus sörkultúra alakult ki Budapesten, ezért körbenéztem az interneten és őszintán szólva még attól is elment a kedvem, hogy bármelyik magyar sörkocsmába, sörkertbe benézzek. Hogy miért? Mert gagyinak tűnik az egész. Nálunk Manchesterben a jó sör alapszolgáltatás minden kocsmában, ha nincs is mindenütt saját főzésű sör, megpróbálnak beszerezni mindenféle helyi sört és bemész és ráböksz és mosolyogva csapolják a sört, minden sznobéria nélkül, nem kell közben azt éreznem, hogy most valamiféle különleges rítus részese vagyok, hanem egyszerűen csak bementem a kocsmába sört inni és sört iszok és jó sört iszok és ennyi.
Ezzel szemben Budapesten egy kicsit ugyanaz történik a sörrel ami a nyolcvanas években a rockzenével történt, kialakult valamiféle "underground" a sör körül, és emiatt egy kocsma, ahol "kézműves" sörök vannak nem is kocsma, hanem valamiféle különleges hely, ahol a beavatott és az arra érdemes közönség egy különleges dologban vehet részt: sört ihat. Nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy röhögjek ezen, vasárnap délelőtt van, gondoltam benézek Budapestre sörözni, de a jobb sörkínálattal rendelekező helyek vagy be vannak zárva, vagy későn nyitnak, a weboldalaik rémísztően ostobák, vagy azt sugározzák, hogy a sörözés szent dolog és írnak minimális adagokról, kilenckor becsuknak, vagy épp ki se nyitnak. Szóval borzalmas, nem is folytatom. Úgy döntöttem, hogy nem megyek sehová és nem vagyok kíváncsi egyik budapesti "kézműves sörtemplomra" sem, majd kedd hajnalban végre visszarepülök haza, Manchesterbe és bemegyek az első utamba kerülő pubba és jobb söröket iszok bármelyik budapesti sznob sörház kínálatánál, csak úgy csípőből, mindenféle különleges érzés nélkül.