képek, betűk

"Vasárnap éjjel vissza Manchesterbe, a reptéren fogtam egy taxit, mert már alig vártam, hogy otthon legyek, mivel lebetegedtem, valószínűleg Prágában kaptam el valamit. Gin helyett teát ittam a repülőgépen, még soha nem történt ilyen szörnyűség... Semmi komoly, csak nátha, de azért nem kellemes, manflu...a hétfőt átaludtam, de ma reggel már végre jöhettem munkába, jó érzés visszakapni a hétköznapjaimat, mert van bennük valamilyen ritmus, ami megnyugtató, aszketikus, méregtelenítő és stabillá teszi a permanens magányomat, nem kell réges-régi, legtöbbször már csak vélt és nem valós barátokkal beszélgetni, nem kell végtelenbe nyúló panaszkodás folyamokat hallgatni, ezek sajnos Azokban Az Országokban teljesen általánosak - például a budapesti taxis a Déli pályaudvartól a repülőtérig végigpanaszkodta az utat, én csak bólogattam, de mindig ugyanez van, nem csak most. Volt olyan is, hogy a budapesti taxis végigtelefonálta az utat, befelé a reptérről, előttem, hangosan kibeszélte a pénzügyeit, majd végül rossz helyen akart kitenni...félelmetes. Azért Budapest és Prága jó helyek, csak már nem állnak közelebb hozzám jobban mint bármilyen másik város a világon, eltávolodtunk egymástól, az emberektől. Kit érdekel. Ez van."