képek, betűk

nem tudom milyen az idő, mert nem látni ki, olyan szögben ülök, ahonnét csak a tükröződések látszanak az ablakon.
Philip Akkerman önarcképeit néztem, unalmasnak találtam és a vége felé már kicsit nevetségesnek is, és nárcisztikusnak, amitől rossz hangulatom lett mert A. jutott eszembe ezekről a képekről, aki állandóan a saját aláírásait firkálgatta minden létező formában, az elé kerülő bármilyen papirost azonnal elkezdett feldíszíteni a saját aláírásaival és látszott rajta, hogy kielégül ettől a dologtól; mintha az aláírása kacskaringói a saját fallosza lett volna, tudatta a környezetével, hogy neki ilyen szép, ilyen kibaszottul egyedi aláírása van - persze ez csak pillanatnyi érzés, biztosan bennem a hiba. visszavonulok. A. ilyen, ma már kevésbé látszik rajta, de a kudarcai és a becsvágya állandó konfliktusban tartja önmagával, másokat kínozni, parancsolgatni, tudni, tudni és lenézni. A. játékai, és az ő kacskaringós fallosz-írása, ami gyerekkoromban félelemmel töltött el, attól féltem, hogy én soha nem leszek olyan dicsőséges aláírás tulajdonosa mint amilyen az övé? Nem. Szerintem nem irigykedtem rá, csak rettegtem tőle. Pszichologizálás?
tegnap kaptam kotyogót, szép, új, tömör fém, és működik is, reggel kipróbáltam, azért adták, mert állításom szerint szombaton rászoktam a kávézásra, előtte soha nem ittam; bolondéria, majd elmúlik.
úgy tűnik, hogy ma túl kritikus hangulatban ébredtem, ahány képzőművész munkáit nézegettem, mindegyiket utánzásnak, skolasztikus majomkodásnak tartottam, ami mögött nincs valódi élmény, csak fantáziálás és öncélúság. így abba is hagytam a kutakodást. "kapja be mindenki a faszt?" - kiabálja a képzeletbeli sarokról a képzeletbeli, belső punk és oda is szarik egyet az orruk alá.
integetek.
elfogyott a kávém, túl híg lett, több kávét kell belerakni, vagy kevesebb vizet? majd kikísérletezem az ideális mennyiségeket.