képek, betűk

délután Hajas Tibor egyik munkáját akartam elolvasni, feltúrtam az internetet miatta, de persze sehol semmi. van egy könyv, amiben benne van, de azt majd csak 3 hónap múlva tudom megvenni, ha abba az országba megyek, illetve abba a városba. nem tudom miért nem lehet értelmes könyveket is kiadni e-book formában, valószínűleg nem éri meg anyagilag, mert csak az olyan nullákat érdekli mint én.
jó érzés, hogy már elég régóta nem írtam ide és most sincs szinte semmi közölnivalóm, csak ez volt, amit felül olvashattam, H.T.-val már lassan tíz éve foglalkozom, érdekel(ne), de sajnos túl kevés az információm. ami az én hibám, mert minek foglalkozom ilyenekkel? miért nem inkább recepteket gyűjtök?
a lábam fázik a fehér papucsban, abban, amelyiknek kiszakadt a talpa és valami papírszerű anyag potyog belőle, ma már egyszer felporszívóztam utánam, majd ha innen hajlandó lesz felkelni, akkor kidobom a szemétbe. ezzel együtt.
a végletek. nem mondanak többet a középszernél, mindkettő üresnek tűnik - persze nem mindig, ez most egy ilyen állapot, tehet mást? elfogadja. nem kell felfogni, csak elfogadni, mint egy rendszert, amibe valaki, valahol belepottyantott, beszélik, hogy lehetnének más szabályok, mesélik a könyvek, hogy valaha, valahol, valakik már próbálkoztak mással, de nem sikerült, vagy igen, de csak keveseknek - állítólag mindig az volt a probléma, hogy túl sokan pusztultak bele a kísérletekbe, ami egy idő után kínos volt? micsoda morál-alapú gügyögés, de ha kihagyod, kimarad az érzelmi töltet.
ez a szombat aggasztó? érzem? lent az utcán emberek sétálnak, a Wilmslow road tele autókkal, kicsípve, nászruhát öltve, párzásra készen menetelnek. a kopoltyúm üresen cuppog, nincs víz, túl sok a kérdés és még sok egyéb "túl"-al kezdődő dolog, amelyek túlságosan unalmasak voltak ahhoz, hogy begépeljem őket.
a boldogsághoz nem sok minden kell, csak megfelelő szintű elbutulás, a többi fokozatosan kialakul magától?
végletek, végső menedék, egy üres papírlap, toll és egy cigaretta, végső menedék képzés, ahol nem keresnek, ahová nem szivárog be az ostobaság?
ne kérdezz már annyit?