"azt írja: "trashfilm", nem értem, talán túl sok magyar nyelvű filmes blogot és "hetilapos" filmkritikát olvas, ez árthatott meg szegénynek, magyar nyelven sajnos nagyon nehéz megfelelő színvonalú, szakma alázattal bíró és pontos szövegekhez hozzáférni, nem lehetetlen csak nehéz, de minek kellenek a bilincsek_:?" - írja, én közben egy szálkás deszkán mozgok előre hátra, hogy minél inkább sündisznóra emlékeztessen az
ormótlanság
micsoda szószedet
párnák
bálnák
rendeltem:
Schumann, Bartók és Kurtág CD-k érkeznek, még keresnék valamit, hogy bemászhassak a cső végébe esténként, lelógó lábhajlattal hallgatni a halló csiga antennáin keresztül
Trevor Dunn's Trio Convulsant - The Salamander
ilyen közel. tegnap felhőszakadás, jégeső és villámlás, ezen a szigeten még soha nem láttam ehhez hasonlót, túl arrogáns hivalkodó, ahogyan mozgatja a faleveleket
na valami fény, látszódik, de neked ez csak jazzes, olyan jazzes valami, másnak ütemtelen
meg
Can - Mushroom
ma tánc, hajnali kettő ötvenöt, esik odakint, már fél kilenc után aludtam, valaki álmodott a szomszédban, az indiai lány kacag, de miért mindig hajnalban_? mindenki fiatal, izmos és derűs, soha nem múló bőr-friss, fésült főtető és pimaszkodó kuncsi mosoly a sarokból, tralllilalla,
Le sang d'un poète (1930, Jean Cocteau)
ne sajnáld, három filmféle, három zeneféle, három valami
tudtad, hogy hatalmas meztelencsigák szoktak hajnalban, amikor alszol minden ablakon benézni
és leskelődnek
kinek a hátán lehet csúszni
lejjebb
09:41-nél kakshang
és alvás
micsoda derűs kis pürre a liz
jó éjt.
No comments:
Post a Comment