képek, betűk

{szoba}idétlen. szórakoztat a szavak formája, nem csak magyarul, az angol szavak épp ennyire történet-teljesek, különlegesek és érdekesek, különösen a helyiségnevek, melyeket a legtöbb esetben csak akkor tudjuk helyesen kiejteni, ha egy helybelitől hallottuk már, amúgy csak próbálgatni lehet, jó példa erre Coumb község, ahol nemrég jártam, eddig legalább négyféle formában hallottam. A valószínűség és a korlátok - újra elkalandoznék, csak visszatalálnék, csak megmaradnék - hallom a szomszédokat, egy kisebb csoport beszélgetését, talán egy kis indiai akcentust is, talán nem, meghagyom magamnak, találgatni, amit ha jól játszik az ember - hosszú időre nyújthat túlélési tervet, a mindennapi találgatás öröme megnövelheti a szervezet életvágyát, így tartják, de szerintem ezoterikába hajló marhaság, ebben következetes leszek, kacagok, mintha ez a röhögés úgy törne fel belőlem, mintha...de azonnal megszakad, elakadva gépesen téregetek, megvakarom és tappogok kicsit a szőnyegen, hogy arrébb guruljon ez a gömb, valaki feje is lehetne, de csak egy paradicsom, műanyag paradicsom, egészen pontosan, legyen, egy kicsit hátrálok, de nem nézek rád. Emlékszem egyszer, talán 10 éve, vagy tizenkettő, nem tudom pontosan, a szilvesztert egy csevegőszöbában (cset) töltöttem Dark Angellal (Hölt költők szoba, bolondság, talság), ez volt a nickneve(valószínűleg lánynak), már alig emlékszem a beszélgetésre, csak arra, hogy tervei voltak. Érdekes, hogy erre emlékszem, talán mert soha nem ünneplek semmit, ez véletlen volt, véletlen, hogy az év utolsó napja épp megtörtént, beletörtént az akkori függőségembe, mondhatni, visszahúzódó, dohos, djdjdjd almáskertbe nem illendő köpdösni, temeg odaszartál_? kérdezem, kérdezi, a felnőtt kinéz berlülről, magabiztosan, de lefitymálja amit lát, magabiztosan, a fogsora erősebb mint volt. ebből a december végi dologból, hát, így, a szánalmas létformám egyik emléke lett belőle, és így odakerültem, egy ismeretlen estéjébe, ahová gyergyákat és pezsgőket képzelne bárki. Kárki. Már hosszú évek óta nem csevegtem így senkivel, feltűnő, hogy ezek a személytelen és ismeretlenül lefolyt beszélgetések berögzülnek és megmaradnak, sőt a szentimentalizmus éppoly erősen megköti őket, mint bármelyik, valósabbnak hitt történést, amelyet általában fontosabbnak mondunk. A szégyen.Ó, Bergman. Narratíva. Tengerparti fröcskölés egy szamár hátán, előttem K. gyalogosan, szökell, szöktell, fröcsköl és trallázik - nevess velem kérlek, ezek annyira semmitmondó formák. Hagyom. Talán megdagadt. Az a felhő ott, a kék folt előtt, semmilyen formát nem akar. Ma Wendy Carlostól szerettem volna beilleszteni egy munkáját, de az interneten csak a legismertebb munkáit találtam, amik ahhoz a filmhez kötik, amely. Így kihagytam, talán máskor, azért én ennyire. MMMMMMMMMMM.





Brian Ferneyhough: Lemma-Icon-Epigram [with score]

egy egész zacskó sós ropogós, úgy találtam egy disznóól alján és felettem,(fruktózos) ma hazafelés Chorltonból egy ember odaesett mellém és fojott a nyál a szájából egy sodrott cigaretta-felet odapottyantott a mellettem lévő üres ülésre, emlékszem amikor felszálltam láttam őt, három üléssel hátrébb, épp nyálzott, vagy áttetszőset okádott, nem Biléta láttam az arcát, eltakarta, nem volt büdös, pedig arra számítottam, de vékony. ez éppen a kedves sorok, közé szorul a lélegzet, különleges. A basszameg bassdzameg basszameg ritmus, semmiből Ez itt menekül, nem sok, semmiből nem kevés, épp úgy pattan fel a hang, vagy a vonal, a folt, ahogyan a völgy megkívánja, a magaslat felé - nincs semmiből kevés, nincs többlet, ha mégis, akkor az kell.




Argerich plays Bartók - Piano Sonata, Sz. 80 Audio + Sheet music


sem ennyi, sem annyi, mint a népmesék burka alatt, a közhely, a közönségesség ormótlan léptei és röhögése, mégsem felejthető
el el el elelelelelelelelelelelelelelwqélrrélterktélqewkélk




Another Noise - Flute and Electronic - Memli Kelmendi