Welcome!

This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.

Friday, 24 August 2012

csak úgy múlik, egyre csak hajtogatom, szó szerinte, elképzeli: zsebkendő idő, a középső szekrénybe a szürkéket, alulra a mintásakat, amelyek vidámabbak - újramászika...idenő, a keze talán indián, a haja mindenképpen inkás, régebben ellene-állt, mostanra haragvó és morcos, mint a nyugdíjas pár, egymás szarszagát sem érzik már, nem hatódnak meg, egy csipesz a szőnyegen, a nagy terv harminc kilométer futás, szombat hajnalra. vagy amit szombatnak nevez. igen, csak úgy. elmúlik. tegnap górecki zenéjére aludt el, nagyon lassan indult és végig megtartotta ugyanazt az árkot, ágytól a konyháig, egy mélyedés a betonban, mint az utak szélén, eső ellen, amiben lassan lefolyhat egy egész város piszka, nem dolgozom ik képekkel, pedig jól látható, jobban átélhető lenne, ha a zene - a gond, a probléma, vizualitása megjelenhetne, rossz - inkább előbukkanhatna, mondjuk húscafatként és abból fokozatosan tavasz illatú erdőszél, vagy frissen préselt gyümölcslé lehetne, kognitív-énképként, gyűlölet nélkül. hagyom, aludjon. ítélkeznek. gyilkolnak és undorító mesékben hisznek, a mesék egész építményeket tartanak egyben. az elmebajból és a rettegésből, ha már elég hosszú ideje tart, akkor hatalom lesz, úgy tűnik, hogy az erő és a csorda épp annyira fontos -- mint a barlangban, és Ott, Azok, (:_Portalan, köztelen, köztes - aki hajlandó és aki nem, a gyűlöletet ájtatos pózra alakított arcbőrrel fedi, a szájában esténként vért gurguláz___X___:)

"Én, a melegben, egymás testére hajtva egymás testét, elképzelik, hogy erősek és mosolyogva alszanak, egészen másnap reggelig, ahogyan kell és amikor is - az ahol mellékes, újra szerénység válik a gonoszságból, mert úgy tanítják. a hazugság pedig lehetővé teszi a túlélést, persze nem valóságban, nincs különösebb tartalma, nem megfogható, csak Vélten, :AMANDAAAA: - kiáltotta, a játékból kifolyólag, hiszen a valóság, a természet mellékes, csak a játék a fontos -- hiszen a tükör a legfélelmetesebb, mindennél rosszabb. csak tükröket ne. ezt nem én meséltem, hanem láttam egy kávészacskó hátulján. hagyjuk, csak elszomorít. három nap szabad. éppen úgy elmúlik, ahogyan .... pöttyös lábfej." - így mesélte és én közben a közelben hemperegtem és néztem a tűzbogarakat, ahogyan összekapcsolódva a papsajtok alatt furikáztak ide-oda az álmaimban, óvodás koromban, megálltunk mellettük, leguggoltunk és csendben néztük. zenék. először. épp ezt hallgattam




Pierre Henry "Spatiodynamisme" 1954

Nem kellett volna ezt a virágot ideültetni. A spanyolnak tűnő lány, az én elmém korlátaiból nőtt azzá, ami tán nem, csak lassan, minden reggel azzá válik, aminek hiszi és tudom, pénteken nem jön, mert tovább alszik mint más napokon, talán épp befelé bambul és kínai.




Mode 164: Tim Hodgkinson - Sketch of Now | Further into Hard Stone




Eddie Arning: EA06 Pants: A Way of Life, 1969, 20 x 26", pastel on paper


mindez persze nem sokat számít, felzabál és közben szuszog és már undorodni is tilos, mert értelmetlen és ez ellentmond, bárgyú és megyek

No comments:

Post a Comment

Author & Copyright

Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved. This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission. Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.

Blog Archive

Followers