GG Allin - When I Die

Karlheinz Stockhausen - Tierkreis (Zodiac) - Trio version (1/3) - Pisces, Aries, Taurus, Gemini





Karlheinz Stockhausen — Mikrophonie II (1/2)

Joy Division - Shadowplay

J.nézte a penészes lyuk szegélyét: Néha köhögött egy rövidet, ahogyan éppen megkívánta a helyzet, felhúzta, illetve behajlította a bal lábát, kaucsuk szerű tornacipője talpát vizsgálgatva, megkapirgálta, gyorsan visszafordult, most újra megnézte, ha felém nézett, olyan mosollyal mint ahogyan anyu emlékeiben a nővér szokta megnyugtatni a fogyatékos gyereket, ha esetleg megette a fekete gólyát, nyersen, a vékony hártyát átharapva a vörösön át, meggylekvár - ha idenézett, a gép elkezdte a munkát, amit ismert, nem bármit, a pontos ütemet, az én cipőm is hasonló volt, a talpa megrepedve, mely zseb szerűen kitűrődve beleakadt mindenbe.
Fél év után nem tudta a nevét, ez természetesen bántó lehetett volna, ha a név nélkülinek lettek volna érzései, vagy saját mozdulatai, de nem voltak. Ez ennyire egyszerű, képletek és behelyettesítés nélkül, a kutyája belét kihúzta a kis résen, hogy összerezdüljön az amúgy kemény és inas test, a megölése előtt ki kell szenvedtetni, hogy puhábbra süljön majd, a gyerekek ugyanis így szerették. A név nem fontos, egy idő után elfelejtjük hasznát venni, bárminek. Elgkjfdgdfskjg

üres

Diamanda Galas Live (The Poznan Jazz Fair Part1)





Lydia Lunch - Gloomy Sunday (1980)




Schoenberg - Pierrot Lunaire (Mondestrunken)




Bartok Bela - Bolyongas

nullanégyhuszonöt: az erekció (meggyőződésesek, a sapkások tánca - "gy cspt vgynk!" - kiáltja Á,-nak, a 197-es busz ajtajában - kifogytam a derűből, panaszkodja, mikor utoljára egymás mellett utaztunk kinevetett a beszédstílusom miatt, valami affektálást észlelt, talán, vagy megijedt attól, hogy nem bírjuk majd felcipelni - amit kellett, nem emlékszem, a lehelet rothadó burgonya szaga, "fekete a combod Regina" - simogat nyelvvel), Nánne hajnalának ... Mintegy: döféspontja (a corpora cavernozában laksz mint remete, a titkos rekeszed, ahol mazsolaszemeket számolgatsz, az őr vagy, ferdén kihúzott szemekkel - alsó elkenődésekkel és élénkítő színegyveleggel, "mintha gyöngyök lennének" - modnta Náne, szőrpamacs: kukoricaszemek, pattogatottak, itt, ahol a vér áramlik befelé, hogy halacskát játszunk, bár a ebben nehezebb úszni, csak megfelelő uszonyt kell növeszteni, v. pedig megtörölgeti a csípőmet, mindig van egy gondoskodó), itt elmés papírhajtókák görgetődnek a langyos októberi [..O..] (szellőben) - slippy, "nem lehet erről beszélni" - mondja felfelé fordított tenyérrel. nullanégyhuszonhét: a szemközti mexikói étterem előtt egy kapucnis guggol, talán a kőbetéteket számolgatja, három másodpercig nem fog történni semmi kellemetlen, csak ez a beburkolt zene, az összhangzattan alapvető szakaszán belül az (ez)(eza) a sárgás vonal, melyet csak ide-oda szökellve lehet megközelíteni; nullanégyharminc: a herezacskó ráncai közt apró kis gömböcskék, barnás redői közt tükrökben feszülő portrék, egy középen eltakarta - miért sötétebb ott a bőr? nullanégynegyvennégy: előkerült egy teafilter, r. zsilettpengével rajzol a hasára, nem "érzem, hogy ez az fej valódi lenne" - meséli göebb, oldalra húzza a széket, hogy elférjen mellettük, nehéz a tömegből egy-egy Vonzatot kiemelni, melyik oldalát kellene a fény felé fordítani, hogy a katica-mintás zászló látszódjon, "ezen jót derültünk" - kacagja göebb, néha megpiszkálta az orra hegyét, de próbált leszokni róla, "megfigyeltem, sokan ugyanígy" az orruk hegyét pöckölgetve próbálnak meg rejtegetni, odafutnak anyuhoz, a kötényén, a felhő minták közt van egy lyuk - itt, az arcunkat belehelyezve: "lehet pajkoskodni", "megértést kapsz cserébe" - mondta göebb, de Náne nem figyelt, a herezacskót nézte, melyet az előbb vágott le, mintha szőlőfürt lett volna és odarakta a bekarcolt alma mellé, a köldökbe folyó nedvek, megnyugtatták goebet is, de göebb izgatott maradt (népmesei fordulattal) (a valóság néha pettyekből, néha foltokból áll), "nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy újra [drágul, épül, romlik, ás, haldoklik, fénylik, pörkölődik] minden" - mert ugye, a gondokkal is foglalkozni kellene, hogy megérhessük: miért próbálja ránk erőszakolni azt:, a hajnali busz szomorú hangulatú utasait, bár a "hangulat" mint ilyen, ebben az esetben szerintem nem megfelelő, a hangulat jele a velő rezgő állaga, melyet apu egy ütéssel kicupákolt a malac csontjának közepéből, hogy megsózza - egyszer. mesélte: végigszagolgatta minden utas lábát, mert állítólag a lábaszag és a lábszőr összefügghetnek. [J. "hallagatólagosan beleegyezett a simogatásba", de megfejthetetlenséget mímelve, úgy tett mintha játékosan elszökelltvolnaaz ajtóig, majd onNNAN VISSZAfordulva szamárfület, vagy nyúlfület utánozva, kiöltötte a nyelvét és feneket mutatott (kuvabácsi, kurvanéni" kiabálta.] a gombák. nullanégyötvenkettő: "magam alá" mesélte nagyapa, szomorúan sütötte a diós-karamellt a központi fűtés kazánjának forró tetjén, [a képzős szerkezet rámutat a szöveg belső világának mikro-hibáira, a struktúra mintha fosszília lenne, a megtalálás örömével bír r. számára, hegyes mellecskéi úgy ringottak olvasás közben, hogy goebb legszívesebben fejőgépet rakott volna rájuk, természetesen csak gazdasági megfontolásból: az Utódoknak ugyanis élelem kell.] az aszalt szilvás tepsi felett matatott, a puha, barnás papírdobozok, "az öreg ruhák szaga". (kiegészítésre váró pontok) (még több idő, illetve több időre lenne szükségünk, hogy elkészülhessünk, vagy "-fel", a harangtornyok és az ökörnyál összefüggő nézőkét képeznek, egy egyenest, mely pontosan [...] egy épület homlokzatára mutat, "ugye izgalmas" - "az érzelmi feszültség átváltása" - mesélte, mintha férfi lettem volna.

Az a napok, az napok, a napok, ez nap után a gépek árnyéka alól kigördült a becsomagolt hús, kék szövetben, papírhenger is lehetne alatta, hogy puhábban gördüljön, masnikkal a végén, mondaná: szaloncukor, mely emlékeket idéz, csónakot is hozzá, mellyel a gépek alá utazhatok, mint Amszt csatornáiban, a vizeletem július elején és néma játék csobban, körülötte apró bugyborékolás, "erre emlékszel?" - pököd felém néma játékkal, a vágást rajta - itt verklizzük, orral dugod, hogy feléledjen és valamit megtörténtté tegyen, feszültség nélkül, csak úgy, R. borostás medvearca, "minden rendben" - mondja, nézése csak annak van, akinek arca, nem csak ez a fehér fény, talán ő a krisztus a rúdnál. Letöröltem az orromat, Nánna száját ablaknak használtuk, nem minden pillanatban érezhető a tömeg, a súly amit itt érzékelek, annyi gondot és fejtörést okoz, ha nagyobb lennék, a meghajlított tér körülöttem puhán körbetekeredne, monguz-szőr kis vicsorgó pofácskájával Nánna köldöke felé fordítva, őszülő fanszőre végén tücskök és körlopó pókok, ott csüngvén, valamiféle kérdéseket hadarnak felénk, hogy figyeljünk és végre megválaszoljuk. Néha azt éreztette velem, hogy alacsonyabb rendű vagyok, mert nem tudom a szerszám végén egyensúlyozni az alátétet és a véres ujjvégekkel úgy dörzsölgetem a szaloncukor végeit, hogy minél inkább arra emlékeztessen amikor még az ezelőtt három évvel beli, bennem laktunk, "ilyeneket mond": "irdatlan", "valék", "alél", "ó, látomásos fasz" és közben kuncorászva keresgéli a sála végeit, melyekre a 80-as évek divatja szerint rücsköket és gömböcskéket kötött tűzvörös pamutból.

étel koncepció, nyüzsgés, túrás a falatok után,




Heinrich Ignaz Franz Biber (1644-1704) - The Nativity


MnMn.

Maya Hayuk:
ALL IN HARMONY: ADAM LAMBERT, 2009, 12 X 16", acrylic on paper --- ADVENTURES IN SOLITUDE, 2009, 22 x 30", acrylic on paper

PAUL WACKERS:
solar do nothing machine
acrylic on panel
30”x36”
2007

Ann Craven:
Maine Barred Owl #2, 2010
Watercolor on paper
22 1/4 x 15 inches

Karin Frank, Témelin (2011)

Paul Klee:
Angel Applicant, 1939
Gouache, ink, and pencil on paper

the mars volta, frances the mute (single)

Judith Bernstein,
VIETNAM GARDEN,
1967,
charcoal, oil stick and steel wool on paper, 26x40 inches












Stan VanDerBeek:
A La Mode 1957 16mm, black and white, sound, 10 min




kultrs orksgm, kultralis röksgem, o ó ign! nagy fasz vagy, biztosan elvgzted az iskolaidat es most ugy hiszd ertelmesen és célrnyosan beszelgethetsz a zoknikrol
mekkora brm vgy, zsirosodik a valagad a sopk akcios zabalnivaltl, 15 éve tnultal valamit, de azota csak tv, nplap es zabalasz, a fák egyenesen álltak a szobám ablaka előtt, rózsaszín leveleiket citromkarikákkal díszítette fel mikulás, aki piros melegítőt és szutykos hósapkát viselt, a "három mellű tavaszi rákocskák együtt tornáztak az agyon egyen" sipítja, - nem hagyhatom, hogy a harmadik lyukon lélegezz.

Baron James Ensor: The Doctrinal Nourishment (Alimentation doctrinaire), 1889–95

William Eggleston: In The Real World

Daniel Richter, Eston, 2004
oil paint on canvas, 270 x 350 cm / 106 2/7 x 137 4/5 in

Áasdfsdf

Ámos Imre: Menekülők, 1943
papír, tus, 29,5 x 25 cm
source

Anna Margit: Csodagyerek

k.2.

A tél sárgára festette a lakomát.
Az olló jótétemény.
Felemelem a böglyöt, rácsapok a hátadra. A víz felszíne felett lebeg.
A biciklije narancssárga Liberta.
A bőr belenőtt a sebbe, sosem láttam még valint, pedig ott van. A fülcimpámban.
A lakoma tehát sárga, mintha értenék, hogy róluk van szó: integetnek.
Nincs több ütőm, csak ez a kék nyelű kés, betekerve szigetelőszalaggal: Annak idején a Véres Aratás borítóját nézegette, azt hitte, hogy annál borzalmasabb kép nem létezhet.
A rendszámok elmaradnak, ernyőn ereszkedik, vajon hány emlék kell az őrülethez? Vagy akadékoskodik. Nincs mellettem ez a ráncod, lejjebb van mint tegnap, csak innék, a sziget is megdőlt, a part most félrébb, pancsol alatt egy püffedt delfin, beleiből zoknit sző neked, hogy álmát cetnek cicomázva, simogathassa.
Ide nem értek el még a tüneteid, csak én és pepita ücsörög a pirosra festett hokedlin, néha nyikorog, néha nem. Zsír fő a szájakban, volt.

Animal Collective - Turn into Something (Full Length)

k.1.

Az összetettebb formák, egy cérnaszálakkal át-tele-szőtt szoba, a földön petymegek és vér, a sarokban egy ananász; elgurulok.
Minden asztalon egy krém olvasólámpa, melyeket v. hozott a bolhapiacról.
A fonalaktól szinte semmit nem látni. Mondja: "részleteket". És miért? Nagyanya megszürkült szoknyája.
A vérről nem derült ki, hogy honnan - talán egy tyúk nyaksebéből [a baltával lecsapott kendermagos fej, a nyúlketrec mellett, sáros földön: tátogott még néhányat, a tyúkok szemhéja, amikor elmúlnak - mintha átlátszóak lennének, egy félhold alakú pisztácia héj], talán kecsap vagy Alma [alél, hempereg, vihog, néha belenyúl a seggébe] menstruációs vére, a tolószékéből a földre túrta a párnáját, hogy a két karjával kapaszkodva átgördüljön az ananász felett, nem látni jól, és nem veszít túl sokat - a művelet sikerült, a pénzérmét boldogan vizsgálgatja, talán eszébe jut a balesete utáni két hét, amikor felduzzadt arccal a szomszéd ágyon fekvő lányt fürkészte; F. orsója elgurul, a sarokból mosolyog, v.-vel táncolnak a piros folt előtt, talán jobb lenne ha egyszínű lenne a háttérfal, összekenjük az áruházban tegnap vásárolt jégkrémmel, tegyünk úgy mintha szar lenne - hiszen vérünk már van, fos is kellene, mazsolát szórok szét, "vetnék"-et mímelve, egy fél-zsákból szórom - hogy növekedjen, élet sarja, szaporaság dagadás hozsána csomó a nyelőcsöveden, ujjal abriktolom a lila bogyókat, mondom: hogy: "egyenesen nőjenek", rossz tövek, csak rosszat tudok, ők: farukat kelletik, bemélyedések, forma-helyek, betömni való csőrök, lassul - nem mozog. Zabálj. Még kellene valami a bal alsó sarokba.

Black Dice "Brighton Festival" Fatcat Records

Liszt Ferenc: Haláltánc

Bartok Bela : Sonata Sz.80 (1926)

Nicola Tyson kiállítása:


http://www.petzel.com/exhibitions/2011-09-08_nicola-tyson/

Corelli - Concerto Grosso in D Major - Mov. 3-5/5

Rameau - Premier Concert in C Minor

j.nek:
örülök, ha szilánkokosra képzelem magam - gyűlnek,
mint a csended, bőrként feszülő félelmem, kicsiny vágások,
melyeket elhúznak, egészen a torzulásig:
a leskelődők szuszogó nyugalmával, könnyeden paskoló,
könnyeden növekvő - ágyékodból kifelé: kedves félelmed
arcomba; Rameau pajkosságát nem küldöm, cincogok.

Anonymous (1260ca.) - Sumer is icumen in


Sumer is icumen in,
Lhude sing cuccu!
Groweþ sed and bloweþ med
And springþ þe wde nu,
Sing cuccu!
Awe bleteþ after lomb,
Lhouþ after calue cu.
Bulluc sterteþ, bucke uerteþ,
Murie sing cuccu!
Cuccu, cuccu, wel þu singes cuccu;
Ne swik þu nauer nu.
Pes:
Sing cuccu nu. Sing cuccu.
Sing cuccu. Sing cuccu nu!

tárgyilagosság | a remegés lepkékkel borítja a hálóingedet
könyörtelenség | talán egy beszélgetésnek indult, szertefoszlott,
áthidalás | csokoládészagú hasadon, semmi zavaró,
összekötés | a "megölni magam", parancs alakban; rápillantani.
kapcsolatrendszer | ha nem nézek feléd, a felhők befalnak,
térkép | egyre közelebb jönnek
eszköz
erőforrás
mit hagytál ki?
a céltalanságtól rettegnek: mert meglátják: árnyékuk önmaguk,
ez megóv;
a lámpafény, vízcsőből tekeredik elő,
kéri, hogy holnaptól: csend.
ameddig engedem.

üres a fénykör az asztali lámpa alatt.

két hét semmi
és még mennyi semmi
hátra van

And when Miranda sang
Everyone turned away
Used to the noose they obey



drwe


apolitikus """" perverzió -"meséli",
kihagyni a beleket;
mesébeni felhők a Cine World felett,
kieszem a szemeit, így csak én maradok,
újra elmúlik egy hónap, néhány semmiség,
amott egy vonás
amiből ránckötelet sző magának a Süveges,
elcipel és megbasz, gágogva kérem: Medvenő lehessek!
J. felpüffedt gyomra felett, himbál:: itt Apa csípő,
hol kék nőket szőnek
sápadt madarak lkfdjwlkjerwlkejrlk

a koncepción lehet gondolkodni, itt félbeszakad; ma egy gép mellett újra és újra tervek, melyekből nem valósulhat meg semmi, mert
tiltás van, örökös tiltás, fáradt vagyok megölni Ezt itt
sksksksk

Ferdinand Georg Waldmüller:
Mother of the captain Stierle-Holzmeister (1819)


ugye? látod benne az üres iróniát öncélú bunkósbot, modoros irkabirka


wewe wöe Paul Dax halála
77
yes.

MAKIKO KUDO:
Daytime ghost
2010
Oil on canvas.
39-3/8 x 39-3/8 inches

Tomaž Hostnik:
http://www.gla.ac.uk/~dc4w/laibach/hostnik.html


érdekes fiatalnak lenni, csak érdekes, más nem jut eszembe erről

üres


üresebb


ma olvastam


Warren, Robert Penn:
Kis örökkévalóság

Jön az idő, hogy megszámold mind a neveket –
Tudat-éjben lángolók vagy homályosak, mindegy –
S idő porítja, kőbe vésték vagy moha fedi őket.
Megszámolod a neveket, hogy magad újraalkosd.



Am az arc emléke halványulhat, bámulj
Sírkőre bár. Olykor egy arc, akárha légből,
Bámul kisfiús mosollyal – de nem
Kőbe-karcolt: mint pitypang bóbitája, szerteszáll.



Nyugtalanító. Mintha te volnál az idióta
Fiú, aki kimerészkedik a tó túlvékony
Jegére s hallja innét, hallja onnét, terjed
A pattogás. A Valóság hangja ez,


Ahogy metafizikai csatangolásaid alatt
Bereped. Az emlék meghal. Vagy csal. Az idő
Oly szél, iránya nem változó. Imádkozz,
Hogy az önösség közepett valami


Felelőtlen kedvesség, félig-öntudatlan, valami
Önkéntelen mosoly, ajkak rezdülése fölragyoghat
Egy másik elme éjjelében, mely neved feledte már,
De belebotlik ebbe a pillanatnyi Örökkévalóságba.


Ferencz Győző fordítása

Henryk Mikołaj Górecki: Musiquette IV "Trombone Concerto"



Henryk Mikołaj Górecki: Muzyczka I, op.22






Enrico Pace and Igor Roma play Lutoslawski's Paganini variations





Cellist Heinrich Schiff plays Sacher Variations by Witold Lutoslawski





Witold Lutoslawski - Funeral Music 1/2





sehol otthon
sehol véna
nincs mit írnom


talán a méhek

**********************************

mit találni?

a lenyűgöző ürességet
a szabálytalan kegyetlenséget

amikor unatkoznak a majmok akkor elkezdenek visítozni és rombolni, rettegnek a csendben, rettegnek a valóság előtt

tamanrasset, műműrváűmdny műmű műmárványból készült rólad egy láb az ujjak hegye ízlelőbimbó a reflux sósav szökőkutat spriccelve marja lyukát hogy átláthassk rajta; N1 ---- Wadi Al Hayaa District uticél út, hogyha túléli [] az elkövet; egy ideje eltartott kezekkel járok magamhoz se érjek, mert ez is a tömeg részese

puskin szart sem ér, idióta, közhelyes, meséli kora hajnalban - Abram Petrovics köpése a pénisze fasze feszesen laza;;;;, majd, a rádiójelek áthaladnak a gégémen, újra egy testrész ami nem fontos
j alszik; okádnom kell tőled<; olvastam



Ingeborg Bachman:
Fehérbe öltözött napok

E napokban a nyírekkel kelek
s búzahajam kifésülöm homlokomból
a jégtükröm előtt.

Lélegzetemmel vegyül
pelyhesen a tej.
Reggel még gyengén habos.
S hol rálehelek az üvegre,
gyermeki írással megint
megjelenik neved: ártatlanság!
Oly sok év után.

E napokban nem fáj,
hogy feledni tudok
és emlékeznem kell.

Szeretek. Fehér izzás
szerelmem s angyali üdvözlettel köszönöm.
Repülés közben tanultam.

E napokban az Albatroszra gondolok,
vele fel- s átlebegtem én
oly földre, melyet
a térkép nem ismer.

A láthatár szélén
sejtem, lemenőben is
ragyogó mese-kontinensem,
mely halotti ingben
bocsátott utamra.

Élek s messziről hallom az Ő hattyudalát!

Hajnal Gábor fordítása


feszes bőr a köldököd körül - csak ez és a fáramászás 1994 őszén, könnye



lenyúlok hánytatok

széntablettás vigyor

dasasdas

Mike Kelley: Bad Boy | Art21 "Exclusive"


day is done, mike kelley


lemászok egy létrán a

visszaemlékezve a sokféle lakás ablakra, hogy mit láttam bennük, j. mosoly üzenetei, a Kialakultság hasonló lehet mint a fogszuvasodás - kérdezném, az olyan napokon mint ez is, jobb ha nem gondolkodom, MMM MMM MMM legtöbbször, de nem merészelnék állítani semmit, j. és a cselló, mosoly. Vagyis a végső nagy rothadás
néha azt hazudjuk, hogy elfogadjuk; de egész szép mesékre épülünk, Hold-gyermek, Isten-gyermek, Kígyófaszú-gyerek --- ki tudja a sípot megfújni, hogy vigyázban állva elinduljunk leenni a mások bőréről a húsocskát? Cirkula, cirkula, fa-cirkula? Tudod-e mi a cirkula? Hogyan nem. Hogyan igen. Pettyeg a víz a tetőn.
"a mennyiség észlelése rémisztő, ha megtörténik, általában a színvonalra hivatkozva cenzorokká válnánk és ......., kik a titkos titkok (sőt ti ti tokok) lágy ruhájába bújva megpróbálják elrejteni a hegyes fogaikat" - meséli a., nem hallom, mert MMM MMM
j. és a becsomagolt könyvek, elküldtem, valahol eldugva egy rövid sikoly, ott hátul. ez az ablak most más. képzelem. a sav a csőben, a sósav 2 százaléka egy gyomornak nevezett cafatban. a visszacsinálhatatlanság szarszaga


----------------------------------------------------------------------------------

eső

Carroll Dunham:
New Time Storm,
2009
Acrylic on canvas; 75 x 90 inches (190.5 x 228.6 cm)

Magnus Plessen:
Station 3,
2009
Oil on canvas; 45 5/8 x 39 1/4 inches (116 x 100 cm)




Estate of Jack Smith
Destruction of Atlantis




Arnold Schönberg
conducts Pierrot Lunaire (1/4)





eső
a felhők rácsavarodtak a farkamra
trépik trépnek tépik tép
a. haja csomókban - nevezd fürtöknek
saját vénáimon fenn lógva
a csillárt még átvonoszolták a katonák

Victor Man:
On Relative Loneliness, 2008 Constructed room, lightbox, medicine cabinet and tree; 10' 4" x 37' 8" x 13' 6" (316.2 x 1148.1 x 411.5 cm)



és még




Ligeti Gyögy:
György Ligeti:
Continuum

spriccelek neked
bálnád lettem

"hagynék jeleket" szipogja





Igor Stravinsky "The Rite of Spring"

három hete láttam Malevich, Mondirian, Derain néhány munkáját, életemben először, közelről, mint akit beengedtek
a
nem tudom mit szerettem volna még leírni

8 an laknak idebent

Nágya vattacsomóban felszívott vért szürcsöl, josef a sarokban épp szerelmes levelet ír, néha a köldökébe nyúl

************************************

Stefan Sebastian Noss:
2 Stachel
2007


mint akit

hajnalhoz közel 02:20, kereken

próbálkoztam a, megközelítésében, a filozófia önkúrása hegel után; szarfolt szabadon - aszfalt és szívmintás törülköző helyett:
artéria kapitány, hogy Ön is rugós legyen, áru, a szokásai áru, a a de másra mire lenne jó?
magányos szado-fasisztikus fetisiszta? "tarkón mosolyog a szám" búgja; vélhetően a tegnap este, csak mint a holnapi, levélbe foglalt, falevélbe burkolt: penésszel benőtt - a penész szép, a szőrszálai bundásak,"kis kedvesek" neveti V., benövés, hasznavehetetlen nemi szerv (nyereség)
mindenre képes, csak
hogy érezzen

Dvorak Cello Concerto : Rostropovich Part 1




Bach - Goldberg Variations: Aria (Glenn Gould)

the mars volta: the widow





The Mars Volta - Since We've Been Wrong (Full Version Studio)





Gong - Radio Gnome Invisible (Daevid Allen)

a lábikrámban lévő hús egy résen át a vödörbe szippan, a zsírtól csúszós kötél hátraszorítja a lepkék szárnyait

a délutánba belesüpped,
annak a felhőnek a csücske

ablakunk felét a Cinema foglalja,
másikban egy ecetfa negyede

az ürességet nem kell keresnem.

a gége kút, leeresztenek egy kannát, hogy felhozza a felhőket,
egy "varázs cipő talpa", "egy doboz cigaretta, Pall Mall",
egy bástya alakú templomtorony Didsbury legszélső utcájában,
ahol a combomat megnyúzó, beleimet kievő hajóskapitány
kertészkedik; néha hátraböki a kalapját és elsétál a padok felé,
az egészet megköszönöm, a szappan szagú tenyeret és a gumi
nélküli vegán zoknimat, a teszkó bejárata előtt hamutartót simogat a szél;
ágak, csőr-csőr! cséplik a nedvet magukból, a járókelők lebegnek;
a buszmegállók előtt, át a park felett, pukkannak és eltűnnek,
nem írok több c betűt, inkább elképzelem ahogyan megerőszakolnak,
csak tanulság és történet ne legyen, elég a felkelő nap
a disznózsír színű felhők mögött.

György Kurtág: Four Songs to Poems by János Pilinszky Op. 11 (1975-76) (Nr. IV, Beating)

még

ION BIRCH, untitled, 2006



rég






Arthur Russell - This Is How We Walk on the Moon



tán

majd ez az ér

ha

Audiatur 07 - Chr. Bök - Motorized Razors

Silent film and sound poetry by Endre Szkárosi

György Ligeti: Lontano

Gyorgy Sebok - Bach-Busoni - Adagio from BWV 564

Josef Bardanashvili: Fantasia for piano (2004) - Michal Tal

normanyúzás a csuklóm körbevágva felcsúszik a bőr a vállamig, kivirágzott a párnám, a keleti fekvésű szoba nagyokat lélegzik, a párna béget - virágait egyenként leoltja, csupa galamb a mozi teteje, szemben

nem tudom, hogy mennyi ideje ismerem,
leírni, még titokban sem,
ismerem, ugyanaz a háttal ülő foto
disznóvér a habos nyál peremén
zacskó-lakó, Jöjj következő üveg bor
a nitrogén melegágyban
közönséges szeretnék lenni
mosolyogni a kovácsok ánusz melegéből feltörő
bíbor habokon
kötőféket ragaszt j; kevés itt a kábulat
egy hétig álom, egy napig könnyű

szőrszálak a kézfejen

ma találtam egy ösvényt, mely egy erdőn keresztül, a növényeknek ugyanolyan illatuk volt, mint 2000-ben, nagyon távol ettől az ösvénytől, az agy elpusztul a gondolkodás ütemes semmittevéssé silányul, j. új fotója, melyen háttal ül a nézőnek, előtte egy folyó, soha meg nem ismert arc,

próbálom

az egyensúlyom rezgése

a gótikus művészet tanulmányozásába menekültem, a középkori remeték erdő és barlang illata, és a tempera-rétegek méz állaga, a konzisztencia és a kapart-textúra, mély, meleg
bodra, akár a felhők, egy gép, két gép, egy gyár padlózata, a szürke máz, melybe a paletták ereket karcoltak
tíz identitás, hetekig csend, majd vánszorgás, a torokban citromlé cseppek pajka
a csoda, életben maradni

Vitale da Bologna, Szent Györgye

csak szövegként

mint álmok, olyanok
mint álom, úgy
j. ciklámen
majd a facsarás megint
a nyelőcső végén
ólomfütty

hetek óta csend, lassú rothadás

talan olvastam a címét, talán nem, mit mondhatnék? olyan tavolra kerultem /nem egy ponttól számítottan, hanem mindentől amihez valaha közöm volt, ez lenne a mozgás egyik lényege, a mozgás, mely rabbá tesz, ha egyáltalán léteznek rabok/ es megint atalakul minden; kivul es belul, kozépütt, középen, csendes lettem és csontos, civlizálatlan és szótlan, az izmaimmal keresem a pénzt, már nem lakom remeteként egy budapesti tetőtérben.
közben olvastam, hogy j. 2010-ben valószínuleg befejete az egyetemet, az artpool kutatási listáján legalábbis ott a neve:
http://artpool.hu/institute/2010.html#tudomanyos
egyedül állok egy raktárépületben, az idő semmit nem söpör el, én sepertem mindig /bárcsak lennének emlékek, legalább valami kis foszlányok/, helyette is, i. egy napköziben nevelő, a halál elválasztói, a zakat, zörej, ciklikusság és az élet-felezői; durva munkás szájak és valagak, mindenkinek más - főképpen a megzabált állati húsból átvett szaguk van, négy nyelven haldoklom? ha egy kövér fickó elmeséli, hogy miképpen bassza az asszonyt, közben mutatja is a kezével - ökléből hordót formál és felülről ütögeti a tenyerével: köpüli, ahogyan a picsát is szokta, hágja, bassza, röhög - lepattan, az én életem nem több mint egy művészi alkotás, nem rajzolok, nem alkotok: csak megélem, minden változatát amihez jut erő, idő, , , , súlytalan, személytelen, egyéniség nélküli semmi vagyok, bár a "vagyok" összezavar, mert nem vagyok, irtózok minden állandóság-illúziótól, mert rothaszt, magával ránt, persze egyszerűbb letagadni, mint ahogyan egyszerűbb egy üres életet folytatni, mint megölni magunkat: közben persze fennhangon gyávának kell nevezni az öngyilkosokat, mert a hazugság jó, tova-folyatása a hazughömpölynek, mint a lágy fagylalt, vagy a néma, bennem élő arcok és a hozzájuk tartozó történetek. /penészes falak, idegenek, ostobák és minél vastagabb csend, ahogyan az öleléséből nem marad semmi/
holnap minden elölről, minden nap sokszor meghalni, hogy kellőképpen üres tudjak maradni az átmeneti jellemek és szerepek sokaságához

a regi soft machine egyik felvetele:

http://www.youtube.com/watch?v=xOolooapCjk

reggel talaltam, orultem, indulok a varosba

ez pedig a the mars volta egyik 2004-es aucklandi koncertje:

http://www.youtube.com/watch?v=P0_5Tk2AB1U

es meg zene, Jonh Coltrane and Miles Davis:

http://www.youtube.com/watch?v=RjwVwASlVn4

ezeket hallgattam vasarnap reggel

a ferde fallosz, félretűrve, mintha fogsora lenne - egy nagy mosoly, kabát pánttal, semmitmondónak nevezem,
kiszáradt a bütykeimen a bőr, sebes, a körömvirág beszivárgott, két hete minden nap, kivasalt fejek, hájas, ringó csípők, arcpirosító,
ez jut eszembe, semmi több és ez is összefüggéstelenül
romló állapot, butulok

egy hete írtam, vagy majdnem, egy kicsit kiürültnek érzem a körülöttem lévő felesleges teret - írhatnám, de röhögni kéne ezen az édes pofin, mely a tér ürességének rögét, saját személyes agóniaként tálalná, mint egy ócska gép, delfinraj, hasizom
valaki más életét próbálom élni, de ez is én vagyok, fizikai munka egy raktárban, néhány éve még értelmiségi, vagy sikeres karrier-építő, a provokációm csak rám vonatkozik
megélni a teljes változást, az Én-hit elveszítése és az egyéniségem teljes le-majd-újra-és-újra felépítése [megdöbbentő, hogy Derrida moralista, ez ma reggel tűnt fel, eddig nem érzékeltem, mert nem figyeltem oda erre a kérdésre, az ítélet és a felelősség zászlói]
mintha játékból lenne minden, körülöttem a nagy viháncolás, körülöttem a nagy pöcegödör, benne lebegek, vagy épp középtájon egy másik szarnak ütközvén, az iszapos fenéken szaglászom saját bűzömet [a személyesség és a naturalizmus visszataszító ebben az értelemben]; a hasonlat talán érthető is lehetne, ha az írta volna, aki én voltam, a vagyok és a most jelentéktelen bája
talán majd máskor, így titkos titkok válnak értelmetlenné, mert a végső nagy titok a teljes áttetszőség, a titok és egyéniség mentes üres váz, melyen átfolyik minden, nem ütközvén akadályokba, nem löttyen ki sehol, alul ki, felül be
távozik minden
a váz ->
-------------------------------------------------------------------------
próbálok vázlatokat készíteni, de nehéz átkapcsolni, mintha azonnal másik életet kellene élnem
a legjobb ami történhet:

zéró

traffordba indulnék, tegnap készítettem két vázlatfélét, de egy kicsit sem vagyok elégedett, nem tudok koncentrálni és nem találom a téma képzete és a megvalósításhoz vezető út összefüggéseit, valamit elveszítettem, álmos vagyok
paraffin és viasz; indulnom kell

személyeskedtem, aránytartó kijelentések, "süt a nap" - ezt mindig szereti leírni, jó kedvre derül tőle, tegnap végre sikerült berúgnom, délelőtt 10:56-ra, nem nagyon bírom elviselni a kinti világot - megkülönböztetve az állapotaimat egymástól, ha nem védekezek állandóan - ügyelek arra, hogy pontosan ragadjam meg az elme hanyatlásának stádiumait, szóval: behatol (nem belémhatol) minden, mint a vírusok, áttörik a burkot, bejutnak és elkezdenek szaporodni, felülírnak mindent amihez hozzáférnek, de nem rontják el végleg, csak átalakítják a működésemet, szitál valami esőféle, a Henry Westons cider lecsúszott nem hagy időt kételkednem, a cicatriz idegenül hangzott, csak a sikolyt fogtam fel, mint amikor friss metróval bepárásodott ablakot törölgetek a kora reggeli buszon; nem akarok tudni semmiről, eleget éreztem a fájdalom különféle fokozatait, a legegyszerűbb, legprimitívebb bántalmazástól a legfinomabb lelki kínzásig - nincsenek válaszok, a "komplexus" kiabálja, jung úr elfordul és nem érti, hogy miképpen torzultak el a fogalmak ennyire, hogyan lett a lélekgyógyászatból bulvár, a népek tápanyaga, a szóbeszéd és a diskurzus látszólag magasabb szintre lép [hahaha], de közben ugyanazt az aljas szerepet tölti be: az erősek uralmát hivatott erősíteni; minek szépíteni a dolgokat? semmi nem változott, csak az eszközök, az árnyékok ugyanúgy szétömlenek a szobában és odatapadnak hozzám, lerakódnak [a seregély, kővel a hátában;]papucsban állok a folyosón, a flat 27 előtt, kék anyagból szőtt, primarkos szar, kopott talppal; szöszös. a cigifüst és a nyelőcsőrák összeköt engem, majd a jövőben összeölelkezem velük és eldalolnak nekem egy mondókát, miközben én szunyókálni fogok és hörögve kérem, hogy öljenek végre meg? a megszemélyesítés nem nekem szólt, dalol, tirol, lelapulok és titkon néha köpök egy kicsit {érzem a fejemben a pulzusomat} a földre, de már ettől is félek, mint hazafelé a tescóból, attól féltem, hogy a kereszteződésben megőrülök, nem értettem, hogy hogy lehetek ez én, amikor 20 éve még nyilakat és bunkerokat építettem a hátsó udvarban, az egyes házszám alatt, nádból, szegből és spárgából, eperfa markolattal. ha létezne bármi a valóság felett, akkor az sátáni lenne - valóban. keverem az idő-helyzeteket, azt hiszem lassan elveszítem az utolsó szeleteit annak, amikor még embernek neveznek és ez örömmel tölt el, mert nem ehhez a fajhoz soroltatni: a legnagyobb öröm. (taps, zihálás, időskori elbutulás) nem kérdezem, állítom, mert unalmas a sok kérdés és óvatos sus(m)torgás. a citoyenázia nem ölel körül, uszonyom színes, pikkelyeim érdesek, algák rakódtak a hátamra - a buszmegállóban tekeregtem, f. néni hájas combjain fekete cicanadrág, kék pulóver és cérnafrizura, f. néni egy nagy körte, akár matróna is lehetne, várhatná haza lányait, mert engem kasztráltak
nem vagyok hasznos konkáv, még szaporodni sem fogok, a termeléstől és a munkától pedig röhögnöm kell, valaki odaszart a Tőke tizenharmadik oldalára, nem illene élcelődni, szamolj hasznossagot:

az a doboz, ott a szekrényben a szelektívbe el kell valahogyan cipelnem addig, valami zöld tervet kitalálnom, hogy megnyugtassam a bennem lakó incpinc szörny gyomrát, mely nem képes elhinni magáról, hogy szörny, ezért
tapadok a kövekhez, anyu ibolyái, a temető hóvirágai. elindulok bevasarolni, majd ejjel folytatom
elaludtam, vettem organikus mustárt, hányingerem van valamitől, de nem ettől, nem merek magyarul olvasni szinte semmit, félek attól ami várna rám, amiben részt kellene vennem, valaki politikát emleget, de nem értem mi lenne az én csak zabálást, szaporodást és önzést látok ott, ahol mások gazdaságot és társadalmat vélnek látni, potyog, nem potyog, petyeg, nem petyeg, "mi ez" kérdezi sokszor egymás után,

néhány munka amivel foglalkozni próbáltam, hogy az értelmetlenségemet picit elfelejtsem
-----------------------------------------




Freddie Brice:
Pepsi
1993
acrylic on canvas board




Thurston Moore:
STREET MOUTH
#19 - FLAGG
2006
Archival Ink Jet Print
24" X 21 1/4"




Ed Moses:
Ed B Myne,
2007;
acrylic on canvas;
72 × 60 inches





Donald Feasél:
7
2005
acrylic on canvas






Jamie Isenstein:
Installation View: Quiet Manor, Galerie Giti Nourbakhsch / Meyer Riegger Galerie, Berlin, 2006




Josef Bolf:
Boy,
2008,
hand painted, glazed cermanic,
height 30 cm, series of 15
photograph: Jan Freiberg

néztem a Hold krátereit, a tudás-t mint illúzió-t magadévá tenni, pátosz, irónia és morál mintha Hesse legrosszabb soraival kínoznának, de az értékítélet dühös és szelídebb formái, vagy a művészet végét hirdetők - elszórakoztatnak, nyuszik, bogarak és körök; így kezdeném: Karsten Harries és a koherencia. (vajon)? K H összekeverte önnön korlátait a valósággal? (irredenta csikló) ez a feltételezés, "csupa olyan ítéletet és indulatot tartalmaz, melyek egy idő óta már nem használatosak, mert kimondják: a hülye, hülye." - meséli, ránézek és a magabiztos arca meg sem rezzen, nem értem. kérlek most kacagj! mondaná b. ha lenne szája, de az absztarkció miatt láthatatlan, [nem könnyű hülyeségeket írnom, nem könnyű az absztr. a realitás egyik formájaként kezelnem] a művészet halála gyilkosságként, egy detektívregény pongyola stílusában, de veretes és ízletes, 1-2 órára leköti a közönséget - - - mínuszok a háttérben; Hegel szájába adják; gátlástalanul Hegelt használják saját frusztrációik igazolására? ez csúf feltételezés, de az esztétika! ó. ó. ez már majdnem vélemény, ((csiholt vélemény) brr brr) - tegnap páros lábbal ugráltam egy fotelban, kék volt és puha, "über Kunst"
koherencia, az egyediesítő egzisztenica -- ohh, tán csak nem vallás szagot érezni(?), illetve kiérezni, persze nem dominánsan, csak úgy a háttérből, egy aprócska sóhaj a büntetés, ítélet, jutalmazás irányába -- :csupáncsak a Múlt iránt érzett nosztalgia.
n. mondhatná: rothadás.
válaszolná: nem több. valóban szomorú.
- egy a Dekadenciába vezető cső (képzeld el egy zselés alakzatnak D.t), melyen nem férek át. de Harr. jól érzi magát a csőben, mert így pontosan tudja: csak két irány van, előre és hátra, nem kell sokat gondolkodni.
grgrgrgrgrgr

közel arcához ha hunyorítok, négy szemet látok, "az emberek gyerekeit kutyák szoptatták, mert több mellük van - de át is vitték a kutyák az emberekre magukat, szfinx formájú alakokat növesztve" - mesélte álmait v, közben átöleltük egymást, egy nappal a halálom előtt, 2011 elején, odakint a madarak szépen csicseregnek


túl sok nekem ez a közösség, hiányzik az ital és az önpusztítás sokféle formája, próbálok hazudni, minden trükköt megpróbálok ami eszembe jut, mindezt csak azért, hogy valódi célomtól eltérve, biológiai létemet meghosszabbítva, lassan elbutuljak. mert így kell lennie, a halál bűn, az öngyilkosság bűn - ezt bizonygatják, v. is, görcsösen ragaszkodik ezekhez a buta és bugyuta dolgokhoz,
én emlékszem még a gyerekkoromból a házisertések nyakán ejtett sebekre, a kacsák elvágott tarkójára
sebek, hús, elmúlás, csak az értelmem (ami puszta fegyver) miatt lennék célosabb és magasztosabb; a kultúrák hazugságai tartanak életben
mint valamilyen táp, mely naponta átmossa az ereket és a sejteket
folyik a nyálam. brm. brm.


így volnék, raktári munkás, fodros, fehér ruhámban, szőrös lábakkal és mindenféle reménnyel, melyek önnön feszültségeit (belülről) ásítások hosszú sora próbálja oldani - hangos ásítozás, folytonosan; az agy csodás fegyverünk, az értelem csodás tömegpusztító eszközünk, m
"nincs esélyem arra sem, hogy 50 négyzetméternyi valódi természetet találjak" panaszkodja j, ekkor, mintegy varázsszóra: a kéz hajlatában megnyílik egy vízesés, aláhullik a vörös színű víztömeg, odafent a sziklák arcot formálnak, melyen mosolyt látni távolról
"majd csend lesz, " írná a patetikus nyuszikirály, a hófehér póló hófehér maradt, ahogyan kifolyt minden a vezetékeimből és leáll ez a túlélőgép, egy ragadozóval kevesebb fosztogat


a képeket nem rakom többet a szöveg közé, mert még úgy tűnik mintha illusztrálni akarnám a szöveget, pedig a célom, ha lenne
csak a munkák felsorolása és bemutása lett volna, soha nem a saját önös szövegeim kiegészítése, így mostantól elválasztom őket
éntőlem, vagyis Ettől, Ez(től)
----------------------------------------------------------



Julian Schnabel
Untitled (Indian 1),
2002
oil and wax on canvas
90" x 84" (228.6 cm x 213.4 cm)





Saul Steinberg:
Girl in Bathtub,
1949.
Gelatin silver print, 12 3/4 x 11 1/4".




Hiroshi Sugimoto:
North Atlantic Ocean, Cape Breton Island, 1996
gelatin silver print
47" x 58-3/4" (119.4 cm x 149.2 cm)
Edition 3 of 5






Helen Verhoeven:
Thingly Character IV
2010
Acrylic on canvas
190 x 310 cm

szigorúan fog mostantól, egy hegyes bimbójú szüfrazsett, énekével - ami inkább búgás, vállaimba vési vésvén egy fél kagylóhéjat, fogakkal a szélein, néhol látszódik a kék, tenni kék, nyitni-kék, lábak az égnek, répa a résben, megpihen
a ritmus



Matthew Blackwell:
Piney Pants,
2007,
Oil on canvas,
54 7/8h x 36 1/8w in.


amikor a wc-ben készítettem a vázlatokat, melyek egy nagy szemeteszsákbna pihennek innen keletre
a vörös egy árnylata, az iskolai ceruzakészletből, pontosan és egyedül ez adta vissza amit vártam,
álmos vagyok
baz d meg az értékek " meséli fogszíva néha biccenik, ahogyan a járda szegélyén lépdel, zöld zoknija majdnem egybemosódik a mohaval
álmos vGYÍOK
a caps l. is felkapcsol, ide oda görgök a hajóban, talán valami más, valahol mashol, a tüdőrák megtalál üvölti
félmeztelen ribanc




Judith Linhares:
Lunch
2007


vakító fehér pulóveréből kikiabálja, hogy
dinnyelpoás 1996 nyarán, valakit elvittem a hátamon, majd a Vág közepén, a sodrásban, a herezacskóm és a farkam úgy libegett, ide-oda és röhögtem, nem nőttek kókuszpálmák és a könnyek sikamlós felülete, lerakódásként, innen a távolból mintha kosz lenne az az egész, minden emlékfoszlány egy darab ürülék

csodás technika, kegyetlen textúra
ilyenek a jelzők




Francine Spiegel:
Get Out of My House, 2008
acrylic on canvas
66 x 44 in


A legtöbben képzőművészeti analfabéták. --mondhatnánk, rossz hasonlattal, bár a hasonlat sántítana, de tartalmazná annak azt a lényegi részt, amivel meghatározhatjuk az a mélységes "nem értést", mely a fent említett témát körbelengi - fátyolkabogár, zsíromat adom - - - Ez olyan, mintha valaki nem olvasna gyerekkorától kezdődően (kimaradt minden, nincsenek kalandregények, nincs giccs, nincsenek hősök és nincs semmi ami valódivá teheti a semmist), a képzőművészet épp ilyen önképzést igényelne, de ez skdjf hshsg shdhd laoejf de mégsem, talán túl nagy jelentőséget tulajdonítok ennek az egésznek, "le van szarva" felírni, kiragasztani, fennhangon-orrhangon énekelni;
a megállóban a lányok összevérezték a padokat, egy cet fúrt az út alatt; a vizuális nyelv ön-fejlődést igényel, a műveltség hiánya fájhat, de a megléte semmire sem garancia -- sikolt egy folt, a hímzés lepattog a bársonyról, néma leszek, kalapot veszek, felébredek, háromszöget eszek
a partíciók és a regulák összetartoznak, az előbbi a határvonalat az utóbbi a büszkeséget jelöli meg aprócska ikszekkel, ha elvonom
nem marad más, csak egy kongó babkonzerves doboz - mondjuk, de a doboz a hangsúly, nem pedig rajta "van",
vonaglik, szikével piszkálja a saját körmeit





Henry Darger:
73 AT JENNIE RICHEE ESCAPE BY THEIR HELP
Watercolor, pencil, and carbon tracing on pieced paper; double-sided
19 x 70 1/2 in.

a meglepetések

nincs ítélet, nincs esztétika, süvölt
csakis ...... (helyettesítse be) van
fura hangulat, kellene nekünk egy táj, szimmetria

Henry Darger emlékére csend és magány, ahogyan ő dolgozott -- szerényen ("rettenetes természetem van" - írja és maga elé tartja az állarcot, félve még a köszönéstől is) és örömből, pénz és elismerés nélkül, nem nyert giga-megbízásokat, nem divatozott modern művészi iskolákban, ahol állítólag megtanítják a 20 éves embereket arra, hogy mi a művészet...a szoba, az In the Realm of Unreal kézirata,
ki keres kit?
csak emlékfa, mindenkire emlékezni kellene



Maureen Gallace:
Sleepy August Afternoon,
2005,
oil on panel, 25.4 x 25.4 cm


"nem véletlenül " erre a kijelentésére emlékszem, i. az ablaknál állva, bársonynadrágja zöld pulóver - talán, így kellene lennie, ünnepélyes póz, hosszú időre megmerevedve, talán ha végleg engednénk eltűnni mindent, kézen járok "halló halló" ugralok a köveken, előre a deák-tér képzeletbeli körvonala mentén, rég jártam mára arrafelé, hogy j hátha épp arra sétál, vagy megjelenik egy nagy, színes lepke és szárnyával nagyokat csapdosva beporozza a közeli házakat, majd kiszívja belőlem a nektárt - így emlékezik, a nyár közben felszárítja az összes fagylalt-foltot a kövekről, a rövidnadrágos férfiak pedig pózt váltanak és gurulni kezdenek a Duna vize felé, senki nem tartja őket vissza, ringatóznak majd a kifolyt agyvelők mellett, az agy darabkákba kapaszkodnak, mintha gumimatracok lennének, a sirályok békésen fényképezik a kivégzés minden pillanatát, hogy örömöt okozhassanak a kíváncsi jövő étvágyainak
sík
rkrkrkrkr





Lucas Samaras:
Honeypot 10A, 2003
pure pigment on paper
34" x 34" (86.4 cm x 86.4 cm)

írtam volna Carey Young munkáiról, de talán majd holnap, "a szintaxis" mennyire fontos lehet, a madarak nyelvében is? vagy egyáltalán nem - inkább csak mindenütt apró mutációk, olyan eltérések, melyek észrevehetetlenek, de mégis mindig módosítanak egy kicsit, mint a szuperpozíció elve -- mi semmisítjük meg, azzal, hogy rá gondolunk és meglessük
bújócska

Siegfried Anzinger:
Untitled, 2003
GLUE-BOUND DISTEMPER ON CANVAS
75 X 60 CM







Gary Hume:
SCULPTURE 1, 2009
SCULPTURE: MARBLE WITH GLOSS PAINT
BASE: METAL
98 X 52 X 23 CM



üres
üreg
üveg
üteg
üget

"hmm, nem is olyan rossz. hagyjuk!"





Allison Schulnik:
Flexing
oil on canvas
2006



"nehéz megismerni"
"nehéz elraktározni"

j. mondta: volt néhány jó mondatod.
kaparás, ragacs, fertőzés,

a konyhában súrolnak

hiba a mentésben, hiba a vágásokban, már három napja a nyár jár a fejemben, nem tudom mi vonz benne, mert
az ablak előtt néha elsétál egy-egy szomszéd, van aki bekukucskál, van aki nem
tavasszal átköltözök Cheadle-ba, a lakótársak maradnak, a kétségbeesés habokat fúj az ajtóküszöb alatt, bepöfög és ellibeg a sarokig
úgy: te érzel, -- képzeli
"lao seggfej" mondja, de látszik a kérgén, hogy fél, "a parancsokat be kell tartanod" emelgeti a súlyokat, rugózik a térdeivel, majd végül harisnyát húz a fejére és grimaszol alatta

az expresszionizmus szutyka --- írta válaszában, kedves tőle, a tollak borzasan tollak; szuka - visítom, én hímszuka, - próbáltam figyelemfelkeltő lenni j. mint a villogó rém, ott él bent a neuronhálóban; negatív irányba hempergek előtted, nincs más dolgod csak belémdöfni az útjelző táblák alumínium nyeleit sorban, mintha érett paradicsom lennék, te pedig egy gyilkos gubó
a szembeni vonatmegállóban részegek üvöltöznek-irigylésre méltó, fognám a kezüket és kérném itassanak
látod elmúlnak a séták
miért látni minden második festő munkéin bacon hatását? - kérdezi kacagva, orrából pintyek húztak elő egy halálfejes zászlót
és elmúlnak a körmök, szavak és hangulatok is
látod




Scott Everingham:
Nominated,
2009.
44" x 40",
oil on canvas


szirénáznak, talán j is hallja talán v sem álmodja többé, hogy szarvas és medve vagyunk rókafalka elől menekülve egy bükkerdő szélén megtámadnak újra
mint egy
tömörebben kell a betűket jeleket egymás mellé rakni, hogy ne maradjon egyetlen felesleges értelmetlen rés sem, melyet átugorhatnál, mintha gázolni készülnél egy képen, melyet néhány év múlva majd én nézek meg és amikor aszott bőrödön és lógós melleiden csíkos darazsak alusszák mély álmukat én üdén és frissen szagolgatom saját v.m gőzeit; hasonló - szipogja és felkönyököl, hogy lássa a cinema city fényeit, szemközt




Leon Golub:
Father and Son
1955
sanguine on paper

dkl fk. nem mukodnek a jelek, de tán csak ma reggel van így, ha hosszan írnék a ruhák bodrairól, tekeregnének, foltokat hagynának maguk után, kanyargás közben rázkódnának, a viadukt ívei alatt kirajzolódna egy nagy ánusz, mely előtt egy papgáj papagáj himbálódzik koppant a csőrével, szabályosan ring, nincs kilengés, a rezgőkör tökéletesen működne - minden egyben, hármat kaptam kettő árán [nyalika a polcok közt émivel, fdg]

a "művek" körülötted nem tudom kiejteni ezt a szavat, félek, hogy bűnt követek el vele, átlépek egy búvárharangba, csak lefelé vezet út, a sötétben - szar hasonlat, hogy lelassultam, nincs különösebb okom a tömörségre, egy egész élet ugyanabban a szobában, nem kell sem élmény, sem látás, sem utazás




André Ethier
Untitled, 2007
oil on masonite
16 x 12 inches


"csak makacs szoktál lenni" - mondja, közben öltözik a bugyijának széleit apró sünök rágcsálják a hasonló látvány elől mindig a sarokba menekülök

ennyiből, a látványból és a közönségesből, a munkáin a képzelet nem kap annyi jelentőséget, mint amennyit a hülyék birodalma tulajdonít annak, amiről azt képzeli, hogy a mágusok birtokolják; mintha visszamentem volna az időben, máglyák, karók végén vonagló alakok és vihogó

minden gondolatom értelmét veszti 1-2 perc múlva, sem gyerekkoromban, sem most nem voltam alkalmas a gondolkodásra,
[ezen a hajnalon nem fogok átalakulni]
nem tudom miért pont ezt a nyelvet választottam, majd egyszer megmaradok

m.k.





Mike Kelley:
Untitled, 2008-2009
Acrylic on wood panels
99 x 179 1/4 inches (251.5 x 455.3 cm)


nem nagyon tudom hogyan kellene besorolnom, ez az év a páráról fog szólni, ne szaporodj, nincs értelme, a gyerekek meghalnak, néhány év és végünk, megettük, elégettük, elloptuk előre sok évvel az övéket, tegnap néztem a vadkacsa hímek harcát,
egy fűszál sértette fel a nyelvemet, szétesett, behívtak, jackie fel-fel horkanik röhögés közben, de még szereti, ha a férje jól megprütyköli az esti filmnézés után, kereszttel a markában, sörszagú lehelete háromszöget rajzol a hűtőszekrény elé, majd emlékezek rá, titkos dinnye, csak folynak át rajtam, és én is rajtuk, j. titkolja [a gondolat is sértő]
"ha van sok, látszólag összefüggéstelen képed, melyek csak azért készültek, hogy legyenek; csinálj belőlük installációt
ezt nevezd koncepciónak, " meséli ábrahám a lábtörlőn, miközben a sárdarabkákkal bajlódva, kapaszkodik [a feltételezés is káros]
betöltöm
juli négyszöget tol a kijárat elé, megpróbálom a túlélést, nem hiányzik senki, a legőszintébb dolgunk, hogy meghalni egyedül kell, tán




Ulay:
Renais sense, 1973

pislogok
i. karján a bőr lassan fonnyad, a bőr alul kiszippantja a nedvességet az amit múlásnak nevezett a tegnap elfogyasztott disznó, csak fityeg és
az ablakokból anyu arcai mosolyognak, integet, de a kezeket levágta az ablak széle, a határok, csücsörítek írás közben
l. lassan ébred, a bűze bent marad a fürdőszobában

a "ma" szóból vagy fogalmából szinte bármit ki tudnék facsarni, mint azt a fura tőgyet, mely a hátizsákomban nő hónapok óta, arra várva, hogy valaki integessen neki, míg ő a zsebet ablakként használja, a szoknyám alá kukkant, majd megállapítja, hogy a szőrökből soha nem lesz esőt adó felhőpamacs.
a lakótársak, ha hazajönnek a kulcs zörrenése, mint a zárban felejtett, megkeményedett szaru. Hogyha hinta lenne, vagy egy búcsúi árus kopott asztala, mely előtt gyerekként ott toporogtam, várva az alkalmat, hogy trófeát lophassak egy műanyag indián vagy aprócska matchbox formájában.
Az öcsém hófehér arca és vörösesszőke haja úgy él emlékeimben, mintha minden éjszaka ezt kellene lmodnom álmodnom, lehunyom a szemem arca ott lebeg előttem, de nincs a kezében a borzalmas hentesbárd, sem a böllérkés, csak a félrefésült, szőke selyemhaját látom, fújja a szél és a háttérben a nádas és a tó összemosódva játssza az álmok borzalmas díszletét. ALMAERDŐ
mostanság, hogy ezt a zúgást egyre ritkábban és egyre több erőfeszítéssel sikerül csak lekapcsolnom, nem értem, hogy hová tűntek azok a határvonalak, melyek megengedték, hogy azt higgyem művész vagyok és nem pedig elmebeteg
A zsírszövetek fonatai olyanok, mint valamilyen gombafonál-hálózat, a belső szervekre rátapadva - gyerekként láttam, ahogyan a disznóból kitépik az ilyen átszőtt szerv-gyümölcsöt, felülete szinte tükörként, húslilán csillog, majd átrakják egy kékesszürke tálba, mellyel hajnalban még a vért fogták fel,kjfhkdjhfskjd a sült vér és a hurka felszívta. Csak árnyékok és a sár, meg a pálinka bűze maradt. A konyha padlójára terített újságpapírok és a kacagás közömbös köröket egyensúlyoz az orrom felett. KROKODILnyál


felejteni jó, betonpadlón fekve ha látnám mennyiből vagyok préselve és a tőgy, amire még emlékszem, ott a zsákból néha szuszog


még felejteni, bort kellene vennem, több üveggel, rád gondolnék




Osamu Kobayashi:
Acid Afternoon
14" x 17 1/2"

a formákból, a formákról, a nedves törölgetőrongyokról, a száraz nyelvről
és a földről,
vonagló földigilisztákról



Paul Klee:
Still Life with Four Apples (Stilleben mit vier Früchten in Schale vor dunkelgrünem Grunde)
Oil and gouache on board
1909

vajon miért tűnnek [annak ott, aki szemben a tükörnek támaszkodba rozsdás pisztolyt tart egy dinnyéhez nyomva, erősen hogy a héjon kör alakú horzsolás keletkezik és a nedv összegyűlve csillog az alján, egy ítélet, egy sóhaj a régmúlt dicsőségének, hogy okádnék bele ] szánalmasnak a művészek, egyéniségek a kiállítás megnyitókon készült fotókon az elegáns és drága ruháikban, a csillogós, jól táplált arcocskájukról a pénz és a siker-vágy kacsingat vissza, hogy az ötlet és az eredeti álmok leképezése csak éppen úgy szakmává lett, mintha gépészek vagy fogtechnikusok lennének, nem mintha bántana, de mégis, mert nehéz elfogadni, hogy a lázadás, a [a tavasz ehhez hasonlít, korábban világosodik] valóság keresés, az elcsendesedés vagy a megismerés eltűnt és helyét átvette a szakmaiság bolondos és felszínes, kollektív őrülete
szeretnék megfürödni egy szarral telt kádban és nem készíteni róla dokumentációt, szeretnék elfelejteni mindent ami művészet
sikoltozás? irigykedés? erőtlenség?
paul klee arca még őszinte, ilyen arcokat ma már csak ritkán látni, nincs szükség szomorú bölcsességre, nem kell
elrejtem a bőröm alá, nem szégyellem, hogy van olyan, amit amit őszintének tartok, a kedvemért sem



bazdki az "Awareness Muscle" koncepciója Meséli önfeledten és bólogatva kaparom a koszt; kövérkés nénik etetik a galambokat; a pedálok zakatolása, ki figyel ilyen apróságokra, tudod a levegő

Ivin Ballen:
Eagle
2008
fiberglass, Aquaresin, acrylic
29" x 25" x 5" (73.67cm x 63.5cm x 12.7cm)

remélem érted a képek célzását az absztrakcióra tenyerelve (zavaró kusza ide nem illő), mint egy nagy gomb a tescó automatáinak kijelzőjén
[beszélgetnek] az ebédlőben, átszűrődnek a hangok, undorodok tőlük, erről nincs mit mondanom
faélsd féla é défkajsd féa




Angela Dufresne:
Portrait of Amy Sadao as Manet's 'Lion Hunter'.
2008.
Oil on canvas. 48" X 60".


a szájpadlásomba szöget próbáltam verni titokban a tükör előtt csak egy véres kukucskálóluk maradt emlékbe, a darát hideg vízben kell áztatni mielőtt a csokoládé belekerülne, hogy a fogadóbizottság és a buta liba ünnepelni kezdené, hogy a pattanásai eltűntek az ondótól, "pajzsmirigy hiányosság" sóhajtja és lenyeli a B vitamin kapszulát, mégsem spermium cseppek, hanem tudomány;
a képekről bekattano
emlékszem, hogy tizenévesen Herbert Read művészettörténeti írásai micsoda hatással voltak rám, csak nagyon kivételes esetben találkozni a tudásnak és a művészet iránti szeretetnek és elkötelezettségnek az elegyével
a lovak és a ritmusok sárga tulipánszirmokból, valami hiányzik, a titokzatos és a magányos gondolati csendesség mesterkélt fénye, ahogyan átvilágít a húsdaráló lyukain, a kérdések rosszul feltéve, a válaszok mégis illeszkednek, öklendezek
ha szabad zavarosnak lennem
rossz a méreg, hiányzik a méregkapszula, a gyilkos anyagok a szervezetemben, elvonókúra, nélkületek komoly, megfontolt, egészséges felnőtt vagyok, az álmaim a köldökömön átfűzve minden pillanatban megvalósulni látszanak, nő is lehetek, belebújhatok a bugyidba, betekerem magam a törölköződdel és átélem, amit át kell ilyenkor, hogy átfolyik rajtam a csapvíz mi a sikoly "bébi, baba, bubu" mondja nevetve és mosolyog, tudom: velem van, mindent megtesz, hogy jó legyen, a sérüléseket azonnal bekötözi, a hegeket úgy simogatja mint senki, a disznaim itt belül elégedetten tyúkként kotkodácsolva fgodossák feszes fenekemet és rázzák ütem ritmus a kemény feneküket, risza-itóka tánc és szerelem, a fák törzsén dörzsölgetem a viszketést, ahogyan kell - kellemesen hűvös minden tárgy körülöttem, nem kell ennél jobb és alkalmasabb élet
a súrolóport nyalogattam imént, gondoltam sistereg a nyelv alatt, mintha málnás ízű lenne
"belül a vágy" mondják a filmben, érti
sütőtök induló az erek húrként
a herezacskód épp apád arca előtt
mindkettő képzeletbeli focista
vagy éppen gumipatkány
rózsaszín púpokkal épp megbántani készül
a kamion a karomon mint egy katicabogár
épp lljlkj ssss készül
titokban elástak

haha.
haha.

legyen tánc legyen tánc legyen tánc legyen tánc legyen tánc
legyen tánc legyen tánc
"holnap megiszok 2 üveggel addig amíg nem okádok" kiabálja bent a rohadék, a törpe, a nagyság felett, megfogom és vázát csinálok magamból, kifordítom a belsőmet minden lyukamon keresztül a beleim az asztal egyik oldalán a két tüdő a gége és a nyelvcsonk pedig a másikon, [403, 404, 405] "zászlók zászlók megesznek a kibaszott zászlók!" énekli a garat még utoljára vidámság, közben l.-ék és p.-ék úgy gurgatják a golyóimat, hogy a földön ülve összeértetik a talpukat, két láb-háromszöget képezve, mint mi egysze Mindent összevetve a fauvizmus és az avantgárd értelmetlen fogalmakat alkotnak a szakácskönyv első lapján, bevezető remek műhelymunka, szakszerű és tudományos precizitással megfogalmazott munka ljkflkdjls fkl lírájának csúcsát a dadaizmusban éri el, közvetlen mária és a galamb eljegyzése után.

"szeretem tót endre munkáit" mondja




Endre Tot:
Inside Rain
1976

hajnalban folytatom

nehez elkepzelnem egy kört beken hagynak "nemakar" hetente alszok egy hetig, a szabadsággal ámítják magukat, pedig csupa mocsok és erőszak van a máz alatt, alig valami fény, leheletnyi tér
nincs baj, rettegés van és homályban rejtőzködő ragadozók



Shai Yehezkelli:
Untitled, Oil on panel, 53X53 cm


Shai Yehezkelli munkáiból áradnak a gondolatok, a gondolkodás szabadságát próbálja velem megszerettetni - újra, felfrissülve. a politikai és történeti háttér nem rejtőzködik, nincs függöny mögött, nyíltan, szinte indulatosan tárja fel az egyszerű, de mégis átgondolt formákat és jeleket --
messzi vannak a fák, és túl sok az ítélet és a fájdalom, túl sok a harc és a birtoklás, nehézkes

szüzsé: ürességem