Wednesday, 12 October 2011
nullanégyhuszonöt: az erekció (meggyőződésesek, a sapkások tánca - "gy cspt vgynk!" - kiáltja Á,-nak, a 197-es busz ajtajában - kifogytam a derűből, panaszkodja, mikor utoljára egymás mellett utaztunk kinevetett a beszédstílusom miatt, valami affektálást észlelt, talán, vagy megijedt attól, hogy nem bírjuk majd felcipelni - amit kellett, nem emlékszem, a lehelet rothadó burgonya szaga, "fekete a combod Regina" - simogat nyelvvel), Nánne hajnalának ... Mintegy: döféspontja (a corpora cavernozában laksz mint remete, a titkos rekeszed, ahol mazsolaszemeket számolgatsz, az őr vagy, ferdén kihúzott szemekkel - alsó elkenődésekkel és élénkítő színegyveleggel, "mintha gyöngyök lennének" - modnta Náne, szőrpamacs: kukoricaszemek, pattogatottak, itt, ahol a vér áramlik befelé, hogy halacskát játszunk, bár a ebben nehezebb úszni, csak megfelelő uszonyt kell növeszteni, v. pedig megtörölgeti a csípőmet, mindig van egy gondoskodó), itt elmés papírhajtókák görgetődnek a langyos októberi [..O..] (szellőben) - slippy, "nem lehet erről beszélni" - mondja felfelé fordított tenyérrel. nullanégyhuszonhét: a szemközti mexikói étterem előtt egy kapucnis guggol, talán a kőbetéteket számolgatja, három másodpercig nem fog történni semmi kellemetlen, csak ez a beburkolt zene, az összhangzattan alapvető szakaszán belül az (ez)(eza) a sárgás vonal, melyet csak ide-oda szökellve lehet megközelíteni; nullanégyharminc: a herezacskó ráncai közt apró kis gömböcskék, barnás redői közt tükrökben feszülő portrék, egy középen eltakarta - miért sötétebb ott a bőr? nullanégynegyvennégy: előkerült egy teafilter, r. zsilettpengével rajzol a hasára, nem "érzem, hogy ez az fej valódi lenne" - meséli göebb, oldalra húzza a széket, hogy elférjen mellettük, nehéz a tömegből egy-egy Vonzatot kiemelni, melyik oldalát kellene a fény felé fordítani, hogy a katica-mintás zászló látszódjon, "ezen jót derültünk" - kacagja göebb, néha megpiszkálta az orra hegyét, de próbált leszokni róla, "megfigyeltem, sokan ugyanígy" az orruk hegyét pöckölgetve próbálnak meg rejtegetni, odafutnak anyuhoz, a kötényén, a felhő minták közt van egy lyuk - itt, az arcunkat belehelyezve: "lehet pajkoskodni", "megértést kapsz cserébe" - mondta göebb, de Náne nem figyelt, a herezacskót nézte, melyet az előbb vágott le, mintha szőlőfürt lett volna és odarakta a bekarcolt alma mellé, a köldökbe folyó nedvek, megnyugtatták goebet is, de göebb izgatott maradt (népmesei fordulattal) (a valóság néha pettyekből, néha foltokból áll), "nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy újra [drágul, épül, romlik, ás, haldoklik, fénylik, pörkölődik] minden" - mert ugye, a gondokkal is foglalkozni kellene, hogy megérhessük: miért próbálja ránk erőszakolni azt:, a hajnali busz szomorú hangulatú utasait, bár a "hangulat" mint ilyen, ebben az esetben szerintem nem megfelelő, a hangulat jele a velő rezgő állaga, melyet apu egy ütéssel kicupákolt a malac csontjának közepéből, hogy megsózza - egyszer. mesélte: végigszagolgatta minden utas lábát, mert állítólag a lábaszag és a lábszőr összefügghetnek. [J. "hallagatólagosan beleegyezett a simogatásba", de megfejthetetlenséget mímelve, úgy tett mintha játékosan elszökelltvolnaaz ajtóig, majd onNNAN VISSZAfordulva szamárfület, vagy nyúlfület utánozva, kiöltötte a nyelvét és feneket mutatott (kuvabácsi, kurvanéni" kiabálta.] a gombák. nullanégyötvenkettő: "magam alá" mesélte nagyapa, szomorúan sütötte a diós-karamellt a központi fűtés kazánjának forró tetjén, [a képzős szerkezet rámutat a szöveg belső világának mikro-hibáira, a struktúra mintha fosszília lenne, a megtalálás örömével bír r. számára, hegyes mellecskéi úgy ringottak olvasás közben, hogy goebb legszívesebben fejőgépet rakott volna rájuk, természetesen csak gazdasági megfontolásból: az Utódoknak ugyanis élelem kell.] az aszalt szilvás tepsi felett matatott, a puha, barnás papírdobozok, "az öreg ruhák szaga". (kiegészítésre váró pontok) (még több idő, illetve több időre lenne szükségünk, hogy elkészülhessünk, vagy "-fel", a harangtornyok és az ökörnyál összefüggő nézőkét képeznek, egy egyenest, mely pontosan [...] egy épület homlokzatára mutat, "ugye izgalmas" - "az érzelmi feszültség átváltása" - mesélte, mintha férfi lettem volna.
