képek, betűk

"komolytalan" már a szó is nevetséges apró mozdulatokkal kaparássza a fejét és az arcát a szemöldökét teljesen kicsipedte és várta hogy rászóljon "apu ne kapard" a sebek csúf nyomokat hagynak - ilyenek; mint az emlékek
a vasárnap délután éppolyan szánalmas mint 10 vagy 5 éve; lehetetlen elérni i. lábszárát nem tudom eldönteni melyikünk halt meg a következő reményekedk abban hogy a következő lélegzetvétel nem lesz semmilyen, a pókhálókat két hete szedtem le de a pókokat nem gyilkoltam meg
hoztam altatókat kettőt bevettem remélem nemsokára elringat olyan lesz mintha két tündér egyre halkabban felsorolná a bűneimet az ágy szélén ülve én pedig a pofájukba röhögnék
hiszen nem lehetnek sem ők sem ti igaziak csak a kényszer valódi belőlük és belőletek még arra maradt erőm hogy előkaparjak egy the cure koncerfelvételt már 4-5 éve nem hallgattam őket mintha soha nem is léteztek volna és a kedvesebbik és naivabbik énem csak a folyamatosság és ez az állandósult fegyelmezett kuncogás mindenhonnét
a memóriánk használhatatlan semmiben nem lehetünk bizonyosak ami 3 percnél régebben történt