bm

kitöröltem volna:
i. emléke elmoshatatlan pettyes alkarbőr térdtőlköldökigrw fájdalom seb-tavacska gennyes falevelekkel behintve ott látom arcod helyén Néz lefelé a hajnal a 10 évvel ezelőtti séta Akár ... is lehetnél egy cserépben levetkőzhetetlen nadrág úgy érzem pedig nyúznám minden nap kivágnék magamból egy kis szövetet nagyon lassan zsilett minden emlék felesleges bármit tesz ljhnem képes feldolgozni a dobozok és a mozijegyek emlékét eltűnnek a közök a súlyok a gátak kopogás a kopogástól halk mákdarálás nagyi büdös konyhájából; ők esznek, i. Pozsonyban; léket kapott piciny barna cipője a sétálóutcákon lila húspürét csapdos maga köré indiános dobolás közben; két lábbal kígyózik a hegyes karón megkönnyebbülök az asszimmetriától ő is petét rakna a kórházi ágyon ahol szétfeszítik és kirángatják belőle - szép lassan kimossa helyét arcomsóslé ez a nevetséges kis patakmeder - varrás nyomokat találtam hasnyálmirigy tájékon koszos játékbaba vagyok talán self you defektek ebből a párából i. csak a lassú fuldoklást hagyta ittaz asztalom alatt

képeslapok:
5. képeslap a konyhában, a legutóbbi Tallinból jó érzés ha a távoliak az ismeretlenek a kedvesek gondolnak a halottakra és küldenek nekik egy lapot
wer we rw el kjéjélj élk,fgms-,tmw!!Űp
fekete lovak:
4 eret számláltam a csuklómon a torkomon 2 vaskosat a halántékomon 7 keskenyet tán nincs is több ezek sem az enyémek hiszen mi lenne bennük talán a hullaszagot szállító normás sejtek melyeknek megszabott ütem szerint keletkeznek gyors pusztulásuk adja az egész massza ciklusait Az érzést komolyan és változás nélkül megragadni körkörös homlok-erővel betonhoz csapkodva tarkómat hogy kinevessenek néha-néha hátrafordulva továbbsétáljanak

ertkwráék kélr télw
mellékes szervek :
szemhéjak szemhé jak összeragadva körben csigakúpokból szivárvány öntetben megalvadt véred(?) az erőszak elrejtőzik az emberi terek közé átlógatják kezeiket mintha a köreink ablakok lennének sovány lőrések a másik tüdeje felé mennyi éhes szerv kéretik az energiát kíméletlenül elvárják hogy az orr alatti nyílásba anyagot tömködj a wrew werw r rágás és a nyelőcső kemény roppanása a savak a baktériumok és az átölelő gondolat mely látja mindezt érzékeli és felfogja a lassú pusztulását ennek a szánalmas építménynek szinte minden lakás ablaka mögött erőszakos hímek a lények fizikai fölényére alapozva zabálás hágás fingás mondják: ez élet ez hatalom pedig nem Égkötélen leereszkedő angyalokat tépnek fogaikat piszkálva röhögnek négykerék szörnyek sörösdobozok és leborotvált nemi szervek


egyszerűen szék:
felsorolom tévedéseimet belátom a közönyt melyet kéréseiddel szemben viseltettem az áltatást és a rettegést a fóbiákat a menekülést i.nek küldve ezt az elmondhatatlan bocsánatkérést úgy ahogyan egy korhadt fa mesélné unalmas életét gyökérfonalainak h alála előtt 4 perccel [ÁRTATLAN és pattogó] nevetséges ez a rezgés a háromszögek a hátamon végig a minták közt létrák nekitámasztva köd két oldalának apró sünikék orra motoszkál égbolt talán már csak Villon szavait értem azt a néhányat amit sötétnek és bűnösnek mondanak az álszentek ostobák miközben a közöny biztonságos keresztjei körei holdjai mögött lapulnak |azt hiszik van isten és bármit akár őket is: teremtett - hazudnak és ha nem hazudsz Ördögük vagy mondják közben két kézzel tömik pofájukba a húst és szigorú arcukon röhögnöm kell| puha párnáikban rég halott ludak tollai lapockáik közt vörös híd visz egye nesen a pokolba amit gyerekkoruk óta úgy szeretnének kiszürcsölni mintha tényleg lé tezne végső sötét meg bűn nem csak ennek a pökhendi lénynek a butasága lenne: a Húst a gyilkosságot szeretik Titokban

a kondáról:
sokkal ostobábbak mint hinnéd nemcsak rabok de a börtöneiket saját maguknak építik. és büszkék rá. őrzik is. ha menekülnél: magabiztosan kacagnak.