képek, betűk

Ha van a magyar választásoknak pszichológiai érdekessége, akkor az az, hogy valójában most - a választások után, 2026-ban  - látszik igazán, miért is volt a leváltott kormánypárt hatalmi gépezete és propagandamédiája végtelenül gátlástalan, embertelen, korrupt és kegyetlen.

Ennek nyilván sokféle oka van, mindenféle szinten. Ki-ki megvizsgálhat más aspektusokat is, de az egyik alapvető ok az lehet, hogy szociopaták működtették.

És hogy ez miért most látszik a leginkább és a legtisztábban?

Azért, mert a választási vereségük után egy egészségesebb pszichéjű ember vagy összeomlott volna, vagy elgondolkodott volna a saját tettein, vagy abbahagyta volna a megélhetési politizálást, esetleg bocsánatot kért volna.

De ilyen nem  - vagy alig történt. És ha történt is bocsánatkérés, az is álságos volt, szociopatára jellemző módon: terelésből, számításból és manipulációs célzattal.

Pedig nincs többé kényszer rajtuk. Nem kellene hazudozniuk és uszítaniuk. De ezek az emberek a megbánásnak és a szembenézésnek a legkisebb jelét sem mutatják. Sőt: a megmaradt vezetőik még az eddigieknél is szélsőségesebb irányba mozdultak el. A hazudozást pedig nemhogy folytatják, de abba sem hagyták.

Sőt, magukat sajnáltatják.

Hazudoznak. Uszítanak tovább.

Lehetne ez komikus is, ha nem lenne ennyire ijesztő az a tény, hogy ezek az emberek majdnem húsz évig teljes közhatalmat gyakoroltak. Most, hogy elveszítették ezt, akár okulhattak volna is - mármint ha létezne lelkiismeretük. Például szembenézéssel. Vagy mondhatták volna azt, hogy: "Bocsánat."

Ó, de nem.

Megbánás? Szembenézés? Lelkiismereti kérdések?

Hiszen azt sem tudják, mit jelentenek ezek.

Nagyon hasonlóan viselkednek ahhoz, ahogyan egy kegyetlen, számító és manipulatív szociopata vagy pszichopata viselkedne egy bántalmazó kapcsolaton belül, amikor napfényre kerül a bántalmazás.

Hazudj. Terelj. Manipulálj. Gúnyold ki az áldozatot, és nevesd ki azt, aki együttérez vele. Vagy támadj. De soha ne kérj elnézést — ha mégis, akkor kizárólag számításból.

Ismerős?

Ezért lehet az, hogy szinte mindegyik volt kormánypárti vezető vagy propagandista ugyanúgy mondja és teszi tovább, amit eddig: kirekeszt, uszít, hazudik. Vagy kihasználva a független médiát, előremenekül, menti magát -vagyis ott is hazudik. Valójában a "most már máshonnan várnám a pénzt" üzenetet közli, remélve, hogy a befogadó oldalon is akadnak morálisan nullák, akiknek szükségük lehet rájuk.

Amit művelnek, az bizonyítéknak tűnik a "lelkiismeret nélkül létező emberek" létezésére. Ez pedig a világ nyolcadik csodája: mármint hogy valóban vannak ilyen emberek.

És a volt magyar kormánypárt, valamint a hozzá tapadt propagandamédia úgy tűnik, tele van ilyen figurákkal. Az elmúlt években ugyanis már valószínűleg csak ezek maradtak meg náluk. Szinte csak az ilyen mentális "képességekkel" bíró emberek mentek át a káderképzőjük rostáin. Csakis ezek bírták ki azt a sok gyűlöletet, uszítást, propagandagyártást, korrupciót és hazugságot, amit saját maguk produkáltak, illetve amit rájuk bíztak. Amit el kellett végezniük a struktúrában felettük álló, hasonszőrű mentális kvalitásokkal bírók elvárásait kielégítve.

Teljesen érzéketlenek, és minden lelkiismeret nélkül működnek: nulla empátia, zéró önvizsgálat.

Szóval amikor valaki azon csodálkozik, hogy "miért nem változtattak hangnemet?", "miért nem kértek elnézést?" és így tovább, annak jusson eszébe: nem azért, mert nem akarnak, hanem mert nem tudnak.

Nem is értik, mi a baj azzal, ahogyan működnek.

A megbánás és a lelkiismeret legkisebb jelét sem fogjuk ezektől az emberektől látni - mármint őszintét.

A viselkedésüket szemléltetési és oktatási segédeszközként lehetne használni, amikor az antiszociális személyiségzavar témakörén belül a szociopátia kerül terítékre az egyetemeken.

Ez persze nem magyarországi sajátosság. Nem egyedi és nem különleges. Ugyanez jelen van a nagyvállalati közegben és sok más országban is. Elég megnézni a brit vagy az amerikai belpolitika kortárs irányvonalait: szinte pontos másai annak, ami Magyarországon az elmúlt 16 évben történt. Minden párt és nagyvállalat élén szociopaták ügyködnek, szorgosan végzik a dolgukat: a teljesen céltalan, mégis céltudatosnak tűnő hatalom- és profitszerzést.

Szóval...

Minden szipi-szupi.

A közösségi média és az internetes média másodperces periódusokban frissülő hírközlési kényszere, az ehhez kapcsolódó figyeleméhség folyamatos kielégítése, valamint a like-ok, ajánlások, megjelenések, adatok, falak, hírfolyamok és hirdetések mögött működő algoritmusok mind hozzájárultak ahhoz, hogy a folyamatosan emelt ingerküszöb mellett a gyűlölet, a hazudozás — egyszóval a propaganda — kitermelje az embertelen embervilág legszélsőségesebb formáit. Dőljön a pénz, pörögjön a pörgő, csapassátok a következő tré-idiotizmust, essen piros hó, kezdődjön minden szenzációval és a "leg" szócskával... 
Legyen zaj! Nonstop! A szocioapták imádják ezt a civilizációs szintet ahol ma vagyunk, lubickolnak benne.

Gratulálok magunknak! Ámen.

És a legjobb az egészben az, hogy közben még mindig azt ismételgetjük: erről a közösségi média és általában a média nem tehet. Az internet jó mert van Wikipédia... Az AI meg jó mert "kifejlesztik vele a rák ellenszerét" (a nagyvállalati - szociopata gyanús, AI fejlesztési vezetők minden interjújában ez a második mondat, vagy a harmadik) - miközben a közkórházakban nincs klotyópapír, a várólisták meg hónaposak.
Szóval. Senki nem tehet semmiről. "Mindig is így volt, csak másképpen!"

Sosem volt még ilyen jó.

Dőlj hátra, és élvezd ezt a gyönyörű dekadenciát a késő kapitalizmus szarszagú mocsarából. Amíg teheted.