képek, betűk

úgy gondoltad, hogy a tragédiáktól
a nevetés
megvédhet majd - előmelegítetlenül 
kerültél az életbe
legörbüld csőrű galambok
rózsabokrok tövében alvó csigák
a közösségi és nemi aktusok közé
te lettél ők
ők nem lehettek te
te lettél 
Szókratész borzas hajában a tetű
álomhinták pörölycápák orrára akasztva
gyógyszerüket szájukban gurgulázva
előző és következő
épp most pöfögő rendszerek
ereiben a legutolsó az erbécé
akiknek a politikusként riszálnak
és akiknek már, vagy még nem
féltél az akarattól
a porondon orrot, szájat cserélgető
bohócruhákban agitáló kakasoktól
az lettél akiket elborzasztott
mire képesek, majd megszoktad
a tegnapi szörny új
hörgéssel tért vissza
evett, zabált, kakilt - nagyobb lett
hogy újra félhess
rettegtél
a szőrüket hullatott fogatlan vén tolvajoktól
az áldozatként pózoló hajdani uraktól
a bármire képes őrülteket kiszolgáló
hősi pózba merevedett kényszeres hazugoktól
az álmodtad 
a mogyorófa füstje, ágai közt
egy illatosított kötélen lógtál
egy tál vízben ide-oda úsztál
tavaszi korestvén arcba pattanó cserebogár
lassan pöfögő éticsiga voltál
a hajdan volt óvoda udvarán játszottál
helyén ma
közpark vagy bolt 
bevásárlóközpontból formázott krisztus
almahéjból "jaj"-t hámoztál
elmúltál
a tüdőt, alhasat, vért, agyat
koptatja a holnap
szemeket olt ki az idő
ami marad
az se
csend se
hó se
semmi se
de a
ma
jó volt
csak mert volt