képek, betűk

tudom, hogy nincs pokol
de ha lenne, pont ilyennek képzelném!
milliárdnyi kis és nagyobb ördögök
emberi maszkokban
egyre közelebb és közelebb
s végül már csak a meggyőzés
a kommunikáció létezne
mert minden más eszköz: 
kínzás, börtönök, elnyomás
kevésbé voltak hatékonyak...
ezért, ha létezne pokol
abban az ördögök csak szerepelnének
folyton csak beszélnének 
mondanák: dadamm-dam-dadam
mindenki közölne, véleményezne
meggyőző arccal narratívákat bütykölne -
mintha nem létezne valóság
mintha minden csak egy mese lenne:
személet kérdése
egy alternatíva
bármi és azok ellenkezője: igaz
elhitetnék, hogy ők másfélék - akármit
a kiábrándult lelkekre vadászva
de azok is ördögök lennének
s néha szerepet is cserélnének---
történeteket gyártva egymásnak
ha létezne pokol, abban 
nem kellene semmilyennek lenni
mindig csak egy új történet kellene - azt eladni
pénz, vagy lélek, adat vagy adomány
csak kicsaljon valamit, hasson
mint 
egy ölelés, vagy egy csók
egy történet a szeretetről
egy másik a környezetvédelemről
egy új, kíméletes technológiáról
a valóság - mivel nincs: mellékes
az üzletnek nincs etikája
csak jogtára, politikája - eladnak bármit
végül már nem is tudva miért
mert megszokták? mert több kell?
már senki nem tudja...
a legkisebb hatalom kéjéből
nagyobb kéjek fakadnak
milliós elérés, nagyobb nézettség
média, önépítés, tartalom - csak beszélj!
és beszélnek... vigyorognak - osztanak
adományt kérnek, vagy épp adakoznak.
A pokol - ha létezne
napról-napra növekedve
a sötétséget egyre több energiával elfedve -
fényekkel töltve meg a retkes városokat
a valóság véres bőrére kíméletet,
a letarolt, kipusztult erdők helyére
élményparkot, gyárakat, éttermeket vetítve -
ezek itt mi vagyunk: én is!
ördögök emberi maszkokban
egyre több tudással
egyre kifinomultabb hazugságokat gyártva
percről-percre gyorsabban zabálnak
mormolják saját kitalált történeteiket
s végül el is hiszik azokat -
ha létezne pokol,
az pont ilyen lenne
és én benne élnék
s tudnék róla: talán bele is őrülnék
tudván
ördög lettem
sírnék - minden nap, minden este
ha létezne pokol
menekülni akarnék belőle
egy széken állnék, fonott kötéllel kezemben
a kijáratot keresve
ha létezne pokol
meg akarnék halni
hátha vége lesz - s nem leszek ilyen
ördögmaszkos ember
ki már önmagát is elfeledte.