mk3215uiop

We do, we do, we live in a self-destroying civ
in a network-driven-greediness-motivated-war-capitalism age where
NDGM capitalism
the criteria for success are narcissism and being remorseless
sociopath

take a photo
we need a billion more photo
create a video content
have created your next love letter with an AI
and sell, sell, sell or be a part of a team that sells
be an influencer
post your "original" ideas
@you are so talented
@you are so unique
like a random dog excrement on the pavement?
most of the people, like you
think they are potential geniuses
and these bio-content generators
make trillion bytes of rubbish in every day
however, most of them cannot even understand text anymore
and aren't able to calculate basic arithmetical operations
there might be more and more wars
a new modes of battles
age of haughtiness And 
the blossom of love for oneself
absurd? Absurdity? have fun
They do; they do; they created a dirty age
where seas and rivers are full of poison and plastic
and the fools are easily exploited by propaganda-makers
and they vote for more and more immoral opportunist
who continuously lie
and who is the bigger liar
will be a more successful manager or politician
no more political sides
does not matter left, right, liberal or green
most of them lie and use the same marketing methodologies
and many people support this
they assist and participate
vanity, conceit and more vanity
I feel I need to escape somehow
every day
each second
this is an unbearable, absurd world
where evilness and arrogance keep smiling
and always win.

kzruzvu3739

A taxiból úgy tűnt: a napsütés összefolyt a parkokkal
nem lehetett a zöldeket a sárgáktól elkülöníteni
a járdák vidáman kacskaringózó nyelőcsövekké értek
embereket mintázó gyöngyfüzéreket fogyasztottak
a mélységet feltételesen érzékeltem, szomorú volt
nem kérdeztem miért. A sofőr borostáját
kiemelte ingje, középkorú férfi, jó kedélyűnek tűnt
olyan, aki hisz a jövőben, vidám féle -
amikor hazaér, a gyerekei örülnek, talán mesélnek.
A házakat bámultam - Failsthworthből Withingtonba,
északról délre, ételszállítók elektromos rollereken,
sebes villanymotor hajtotta rohanása,
kortárs éhenkórászok -  egy napfénytől becsapott
délelőtt - átformálja
a mocskot, gettókat munkásnegyeddé szelídíti,
egyéb eufemizmusokat élvez az égre,
kiemeli az épületeket a mocsok háttérzajábóé,
akvarellel színezi a virágzó cseresznyefák lombjait
a bokrok alatt lapuló szeméthegyeket kisatírozza,
a részegeket és kábítószertől elsorvadt nyomorultakat
mintha gézzel kötözné be a látképen, meggyógyul minden,
egy percre elernyed a kapitalizmus rettenetes,
gennyes fallosza - a hátsó ülésen mosolygok
az abszurd, ezredmásodpercig tartó illuzionista
gondolatkísérleten, majd visszazökkenve,
a szürkékből újra szürke lesz - a nyomorúságon
úszó fáradt arcok sokasága megint ugyanolyan,
megnyugtató, hogy nem kell becsapnom magam
azt láthatom ami van - egyszerű vonalaiban.

x7ig6lpm

Ebben a közegben - nem tudom hogyan nevezzem
szégyen lett rosszul éreznem magam az igazságtalanságtól
jót derül rajtam a közöny, s továbbra is ural minden erőforrást
ha elutasítom a szent piac mítoszait, elérzékenyülök a nyomortól
ha nem vagyok opportunista, nem tervezek utódot
ingatlanvásárlást, vagyon-növelést
és nem szeretnék a közösségi média uralta
embervilágban primitív, leegyszerűsített ürüléket lefetyelni
akkor a sikeresebb jogán bárki kinevethet, átléphet rajtam ----
pária lettem, csökkent az értékem - nem számítok
miközben körülöttem emberséget tettet a látszat-együttérzés
a vállalatok greenwashing mögé rejtik a bűneiket
a politikusok pedig hatalmat akarva: ugyanezt csinálják
mert milliárdok tapsolnak nekik, vásárolják a szemetet
növekszik a pénzért vehető népszerűség, a státusztermelés piaca -
az elveket árucikké tették, sikeres termékek lettek
a hitrendszerek, a filantrópia és a művészetek ----
én pedig vesztesként ölelhetek egy párnát, vagy üveget
attól függően hogy a remeteséget, alkoholt vagy
esetleg végső a pusztulást  választottam. Mert menekülni
közülük nem gyávaság, hanem kivonulás ʿAmorából
isteni parancs nélkül: puszta jó érzésből, hogy ne kelljen
folytonos kételyek mellett önundor is éreznem.

iop4u93eWs78

Did you talk a lot this week?
Did you post on the internet?
I hope so; you are so lovely
I can imagine you were convincing.
Did you get your bonus?
Have you booked a holiday?
Where are You travelling?
Just fly somewhere; where is nature
or something that it looks like.
Have you ordered your cool outdoor branded things?
Is it cool, waterproof, and trendy?
Like you <3
I hope it was cheap enough.
Did you eat red meat today?
Did you eat fish?
I hope so. You deserve it.
Eat more, consume more.
Shops are waiting for you.
You should not care
just eat up everything,
and talk, talk and keep talking
and enjoy your salary
lie about sustainability
work on seemingly functional projects
talk on meetings
go out on Friday evening
life is so incredibly fantastic,
it is so remarkable,
Everything is cool
I hope you achieved what you wanted
and you will transform it into revenue
and make a profit
you are an average idiot
who demolish everything
but that does not matter
who cares?
You recycled at home
and paid taxes
so you are good enough
and now, you can enjoy your life
on this rotten planet.

lo67reUP

húsvét hete -
gyerekkoromban szerettem
nyolcvanas évek közepe
igazi szarszagú, nyomorult világ
valamivel jobb mint ma Észak-Korea
a falut zenészek járták, hegedültek
anyám nem engedte be őket
sem a kóbor, tojásgyűjtő öntözőket
délutánra, részegen az árkokba dőltek

emlékszem azoknak a nőknek arcára
akikhez öntözni mentünk öcsémmel
kedvesen vártak, szavaltunk
még nem volt internet
ahová posztolhatták volna a tojások fotóit
hogy világgá kürtöljék mennyire népiesek
meg mennyire különleges a
festett tojás meg a fejkendő
azóta már mind meghaltak
Juliska és Erzsike nénik
csontvázak a temetőben

tíz éves korom környékén
nem mentem többé
otthon ültem, olvastam
most mégis arra emlékszem
ahogyan mosolyognak ránk az emberek
és nem arra amit olvastam
fura, fanyar csavar

a világ bőrén lecsorgó emlékek
szomorú csíkjai
egy egész letűnt kor vére
út a rokonokhoz
Ekecsről Szilasra - onnan Lakra
nincs bennem romantika
sem hagyomány iránti vágy
az az Akkor meghalt s csak ott létezett
és amikor volt nem törődtünk vele
nem volt falusi, népies érzésünk
az élet volt - az életünk volt olyan
nyomorult Csehszlovákiai magyar 
világvége

gyűlöltem
mégis ott maradt belőlem valami
döglött testében kóborolva
a szürke utcák csiricsáré kerítései közt
orognát szimatolva
riadtan számolja a halottakat
míg az idő majd bele nem fojtja
egy a pocsolyába
melyben meglátta magát gyerekként
azokban a borzalmas göncökben
az ócska koptatott riflében
és a két pár cipője közül
a szebbikben

q278p

A tudat retteg
a végtől
természete a kérdés:
"mi jön utána?"
Ezért hazudik
arról amit nem ismer
nem ért -
így istent
végtelent
szingularitást
hablatyol
ahelyett, hogy kimondaná
nem tudom
ma még nem ismerem
ez fehér folt -
ehelyett azt nyögik
a nyomorultak:

Isten az égben
A világ végtelen
A szingularitás ---
szóval: hazudnak
mert félnek attól
hogy van semmi
vagy esetleg más
mely cáfolja
a kényelmüket
megszüntetheti
a kiváltságaikat
Mert többségükben
emberek
tökéletlen kis
hazugság-gépek
ocsmány kis
kétlábú
ördögök
ártatlan
vigyorral.

uip2ionm348s

minden leírt szó, kimondott dolog
felesleges lesz
az összes könyvtár, egyetem, templom
felesleges lesz
nincs jelentősége, mellékes és hiábavaló
az országok, nemzetek, zászlóik, vallásaik
már ma is feleslegesek
mégis erőltetik, huhognak és ragaszkodnak
mert félnek
túl rövid ideig élnek
csupán generációkon átívelve
képesek változni ezért csak ritkán látják
az összefüggések kortárs valóságát
el fog múlni, amit ma ismerünk
fontosnak vélünk, ez a test, a hatalmaink,
a gazdaság, vállalatok
rendszerek, a pénzünk
a kitalált istenek és a többi dolog
velünk múlnak - csupán korunk jellemzői
remélhetőleg olyan korszakok jönnek
melyekből mindezek
úgy tűnnek majd
mint ahogyan a mai emberek
nézik az ókori vagy őskori elődeik
dolgait

e3pw1u32

májszínű tulipánok párászöld ruhában
háztetőket harapdáló ide-oda pattogó Nap
felcsavarozza a mai fejét, véletlenül választva
amíg életre kel a kerti virágágyakra mered
az almafa rügyei mohón értelmezik az életet
a bennük rejtőző pattanni vágyó élet csillog
a bőrükön - szomorú az élet önbecsapása
mint a gyerekek zsivaja a közeli iskolaudvaron
bennük - bennünk
szüleink továbbélésének illúziója 
szomorúbb mindennél

io4bns298734nbmewf

kértem volna, de már tönkretetted,
perc - Te mindent elfogyasztasz
mocskos járműveken pörögve
Napot, felhőt és csirkét eszel

mérgező a leheleted, kényszer haramia
két vágyad közt mágnes lebeg
szaporodás közben pusztítasz
de nem ölsz: ahhoz kényes vagy
csak megveszed a boltban
amit a hentesek készre gyilkoltak

karmos, sértő, konok napok palástjai
eseti szellemfátylak az éjben
csak toporgok, név nélkül
a magabiztosan csámcsogóktól
rettegek, az ostobaság épp rügyezik
győzelem, pozitív képek, sikerek,
erő, befektetés - mindenhonnan

bevallom, undorodom az egésztől
a házaknak nevezett rombuszoktól
a primitív járművek motorhangjától
persze, mint minden panasz
minden félelmem: szánalmat
mosolyt von a dús ajkakra, fénylő
fogsorokra - mert az élet győzelme
a tápláléklánc deriváltjai, függvényei
nevezd néven: a folytonos zabálás
és kéretlen közöny a szenvedés iránt
minden elpusztít

kilépni ebből: lemondani társaidról -
de megteszed, a jó remeteként
magad maradtál - csak figyeled
lehetne másképpen is, hiszen
az értelem tudna értelmes is lenni
de felülírja az évezredek kódja
mocska, háború, önteltség
és az öntudatlan emberállat
mindent elpusztítva maga körül
gyilkos értelmével uralkodva
azon a kevéske időn
amit soknak vél rövidke 
történetében




 

hj629plwq

számokat helyezek a pillanatokra
a szempilláimra csipeszelem őket
kellő takarásban kell lengedezniük
vidámfényes repkész állatok, gyertek
köveket aggatok deres szarvaitokra

hason aludtál, érdes lepedő borogatása
oly kedvesen tartotta homlokom
kiábrándító önébresztés a sötétben
mit kezdjek a tüdőmmel, szemeimmel
vidám egérfarok a lámpa zsinórja

nincsenek szörnyek, csattogó fogak 
a hétköznapok alakjai elsárgult szellemek
a halántékomon ujjnyomot keresve
vékony zsinórt köt végtagjaimra az éj
majd lebáboz velem a konyhába

általában örültél a legelső perceknek
élni rossz - gondoltam,  majd azt, hogy
még mindig ez a legjobb az egészben
szégyened saját szövésű rejtekében
minden csend tovább halkítható

megvetést kínálnak a gondolatok
szüleid elhomályosult könnyekké válnak
a megbocsátás fogalmán töprengsz
nem hiszed, hogy túlél belőled valami
de a becsapás vágya csábító enyészet.

k982iommndgpq3

kulcsmondatok egyensúlyoznak
kulcsmondatokat

száraz, kimért propaganda
már nem titkolják
sem a politikában
sem az üzletben
hogy gátlástalanul hazudnak

a szociopata kortárs úr
az elmebeteg, önimádó vezető
a kényszeres hazudozó 
a diktátorrá vedlett szadista

kioktat, tanácsot ad
médiában parádézva
pénzért bármit támogat
vagy ellenez

a végtelenül gátlástalan
elhülyült
szavazóikkal és tapsolóikkal
haszonélvezeti hálókban élnek
fent nagyobbat harapva
s mi alfelükből
lefelé folyik
a soron következők
lefetyelik

hazugságok hazugságokon

végül is, mellékes

az utcák
a képmutatás tarka mocska
egymáshoz vonzza
amit kell

végül nem hagynak teret
nincs mérlegelési lehetőség
köztük élsz
vagy kívülállóként egyedül

odabent
köztük
már nem lehet
mert minden interakció
lehúz, bemocskol

végül is, mellékes?

valahogy mégsem

barátaim:
mókus
róka
fa
béka

bármi, csak ne 
ember

jkr56301kl32

It will be simple
Every word that you use to describe it
Will be useless
Things just will disappear
Our life is too short to see how nature changes.

I saw a man's post today on the internet
He started to work at Amazon
His face was so proud
He got it
I felt, omg...
All those human beings who work at colossal tech companies
They help destroy the planet's biosphere
They help demolish democracies
Producing millions of tons of plastic waste
But they do not care as they have a good salary
They fuck their children's future
But they do not care
Their God is money

It will be a basic
This is just an age like before these other periods
Most humans are just an evil fool
Who see themselves as superior
Idiots never know they are idiots

If you have any illusion about their capabilities to make good things
You will be disappointed soon.
Yes, there are exceptions
Yes, there are a lot of people who want changes
But their amount is non-significant
This contemporary civilisation
is dogshit.

NP00kh7ew4

hagyd, amíg maradsz - nincs sok átnéznivaló
a napok megmaradt körömnyi kapcsok a bollyal
emlékezetem jól koreografál paródia
melyben én vagyok a bűvész nyula
meg az kettéfűrészelt nő
ugrálok és kalimpálok
a forró faggyúba esett hangya megálmodja magát
a mai nap nem nézel többé semmit
az ismerős helyeket épp lesmirglizted
társ, barát, kultúra, művészet, nyelv, szülő, szerelem
csupa felszívott slejm 
és "csak" sem érdekelt, hiszen kidobtad
egy folytonos vigyorgásba feszült kukába huppant
nekidőlsz a falnak és behívod a magad vagy kutyád
napi dolgaid jelentése morális okfejtések halott lényege
ezért most kinevetnek, s te is röhögsz magadon
nem a csalódottak cinikus kacagásával
hanem azzal a hahotával, mellyel egy vígjáték 
legjobb jelenetein szoktak - ott vagy: madárcsőr-orral
legmélyebb gondolataid szellentésnek hangzanak
nem voltál elég giccses, misztikus és kíméletlenül önző
korhiba voltál
néhány percnyi hallgatás
amikor a anyád fotóját nézted
kimondod azt, hogy paradigmagyalázás kell
a szülőkhöz is szerencse kell - sőt ahhoz kell igazán
többes számban tagadod a jóravalóság hiábavalóságát
mint önmagad okát, de ha lehetne, ugyanígy élnél
akkor is ha előre tudnád, amit tudni vélsz, de nem
a vagy-nem-vagy közti billegő táncra lépéseid
egy elrugaszkodás kísérlet volt
egy fogatlan ősi szájba mely lenyeli az olyanokat mint te
akiknek az "én" csupán az önzés nyelvtanához a kapu
a kimondott személyes névmás nem takar személyt
nem tudod miért
de úgy gondolod, semmi nem mindegy
magyarázat nélkül

m4o2649dnmf94

Azon a képzeletbeli vonalon túl,
közönyből faragták az erdőket - ott
ismerős szemekből fészkek lesznek,
elhagyottan fityegnek rugós ágakon,
azt a pontot figyelve, ahol ismertek.
Lassan, végleg eltörlöm a vonalat,
az ismert dolgok odaát elbúcsúznak.
Fészkükben gubbasztva - elporlanak.

Elfelejtem a történeteket, harag nélkül,
s ez - nevezzük végső emléktörlésnek,
hasonló mint fuldoklás után felbukva,
az első sikeres lélegzet: hálát fakaszt,
orülsz, de amikor ha a légzés helyreáll,
egyszerűen közönséges lesz, csak jó:
beengedve a napfényt az ablakodon,
vigyázva, hogy ne hozzon új arcokat.

Az emlékek pedig mint félreismert,
túlértékelt ragacsos jegyzettömbök,
szamárfülekkel tele - szerelmekről, 
barátokról - most végre megszűnve,
hagyom, hogy segítsen ez a hajnal,
fújja, esőjével oldószerként hatva,
nullára hígítson minden emléket.

o5rt7ukl2mmq41

tudod, hogy nem különbözik ez a kor
a felosztás - emberi találmány, folytonos ez a ganéj
egymásra derült fájdalmak boldogságcseppekkel
a mocsok öröklődése döccenéstelen
uralkodókból, diktátorokból vállalatvezetők
rabszolgákból, jobbágyokból munkások
a kerékbetörés eltörlése ideiglenes
a piac egyelőre nem tart rá igényt
majd ha romlik a helyzet
a régi borzalom újra bekerül a kínálatba
a kereslet mindig megvan a vérengzésre
de a játékszerek ezt elfedik
a sok mosolygós, kedves
a természet tönkretételén nyugvó jólétben
cégeset játszó, vállalati kultúrát építgető
kedves pofiból a régi jó vérszomj kitör
ha vége a fogyasztásnak
ha vége a szerencséjüket mozgató egyenlőtlenségeknek
s az alul lévők nyomora a középpel és felsőkkel vegyül
taszít, rág, sikolt
az ükunokák gyötrelme és komiszsága
gyermeki ördögjáték lesz elődeikhez képest
amit nem tudsz ma elképzelni
az államok összeomlása
az erőszak elszabadulása
pillanatok kérdése lesz
egy vonalon túl, azt átlépve minden elképzelhetetlen
felülmúlja önmagát
a fogyasztás mint a gát ---
milliárdok dühét tartja vissza 
a munka, a látszólagos élet-értelem
tolerancia, fogyasztás, közbiztonság, jobb iskola
ígéretei kámforként párolognak el
...és sokféle szörny gyűlik a gát mögött
napról-napra élve - tűr, frusztrált dühük fortyog
az ömlesztett műanyaggal alátámasztott boldogság
a fogyasztással elnyomott vérengzés
az erőszak lángját
épp csak eldugta
néhány évtizedre
amíg az utolsó csepp nyersanyagot
feléli ez a rend
s utána magára robban
a ma még elképzelhetetlen borzalom.

m00rt34 y y

fogyasztásunk szerint, gondtalanul.
meg vagy győződve róla, élő torok
nem gondolsz, utánozod a többit,
sorozatos sikerek, kengyelt a komikumra
rejtsd, hazudj és ismét amíg élsz

fájnak a ki nem lélegzett sóhajok
kellemetlen krokodilgyümölccsé érve
felesleges dolgaink milliárdjai
felesleges holmijaink billiói
ömlesztve kiadják ezt az egészet

tapsol a semmi a semminek
kimaradnál, de megérinted s beszippant
elég ha egy pillanatra elfelejteni
bársonnyal bevont börtönrácsok
selyemtömlöcbe zárják szíved

hálózat nélkül, oly ártatlan voltál
a hülyék valódi számát kevesebbnek vélted
dolgoznak, egymást inspirálják
szociopata pojácákká érlelt darazsak
őrült, önjáró kombájnokként
felfalnak maguk előtt mindent

io439plER

Kéretlen könnyek könnyű kertjei
karjaid köré kérik karmaikat
lehúznak, beolvasztanak: kiélveznek
köréd tekeredik a napfény
cseppfolyóssá válik az utcai szemét
isznak és még több embert okoznak
azok mindenre jogot formálnak
kétlábú, csupasz önistenek
minden élet urai ezen a planétán
övék a föld, erdő, zsiráf és a szúnyog
már úgy születnek - felmagasztaltan
kiemelve, felszentelve ezrnyi képzelt istenük által
a világ közepei, a csupasz, éhes horda
mely mint őrült, zajongó hadsereg
eltapos, felzabál, tönkretesz
ezernyi kitalált isteneik jogaitól
felruházva - országosat, katonásdit játszva
végtelen kegyetlenséggel
elpusztít mindent
s ha kíméletet érez köztük néhány
azt bolondnak mondják, kinevetik
és fosztogatnak tovább.

Mk45oo7

csak mennek a fénypontok
csendet okoz az elfojtás
feldíszíti magát az okságokkal
reményről reményre lépked
de nem gondol bele, nem merészel
mert ha úgy tenne, üvöltve,
üvöltve, saját könnyei tavába fúlna
olyan ez mint a képzeletbeli tükör
jobb elugrani előle
vagy mögötte elsétálni, te és ők
egyformábbak vagyunk mint hinnéd
életünk túléléskódja azokban
a fénypontokban utaztatja magát
mindennel együtt, közösen
a bolygóval, de mégsem akarod
elkerülöd, leszegett fejjel ellépsz
csak matatsz, teszed a dolgod
maszatolva leéled amit kell
mert a rácsodálkozás fájna
de állj! nem kell túlértékelni semmit
talán jobban telik az időnk némi hazugsággal
hallgatással, önbecsapással
mert végül elhiszed
hogy kellett ez az élet
talán még fontosságot is érzel
esetleg, hogy lesz értelme a gyerekednek
rosszabb esetben szereted a munkádat
ha teljesen őrült vagy
úgy véled: fontos voltál egy cégnek
teszed, hazudsz, csalsz, lopsz nekik
játszol, elmebeteg leszel,
folytatod, megbeszélsz, elintézed
utána, a végén: múlsz, elmúlik a másolatod
gyereked, annak a gyereke
nyomokban, nyomodban
a semmi reszket: sejtetés leszel
egy régi fotó jelene
most épp adatra hantolt adat
amit kilóra elad egy másik őrült
aki ugyanúgy elhitte amit te
végül ez itt, a semmi -
s értéked ha volt: egy jó gondolat
így: reményed a belenyugvás
élvezet, vagy az őrület
de leginkább
a hazudozás, végig az alagútban
amit életnek nevezel
de minek

nmT3e193

Az időben - ha létezne, lehetnének irányok,
s azok közül Egy: előre.
Álmomban, homlokkal a hűs lepedőn ---
követném az egyiket, egyre több arc
libegne elém, s Egy: köztük a tiéd,
azonnal homályba múlna, vele együtt
egy újabb lehetséges életvonal pusztulna -
tudnám, ott éltünk: két árnyék a konyhában,
de itt már csak álmodlak, mindhiába,
s azt is csak titkon, egy másik álmomból,
hogy ébredések sora - mint kapuk: védjenek,
visszatérve rajtuk, az utolsónál: elfelejtselek,
s veled együtt azt, ami csak ott létezett.

333AFrt7704

Why do war, terrorism, and torture still exist?
I do not know
Presumably, it relates to non-equality
and lack of social mobility
we are still not equal
Your place of birth, your gender, age and skin colour still
determine your role on this planet
That is shame
And also
Luck remains the dominant engine of this civilisation
It opens the door for you to pursue education
personal growth, health
and life's pleasures, leading to happiness And
If you are unlucky, you can die, nobody cares
you won't have enough resources to be happy
you can disappear, no one will notice
and you might be sold as a prostitute or slave
yes, these still exist
Or you can be a cheap, underpaid worker
And those who were lucky will say you deserve it because
this is the life
And these more lucky and better-paid idiots
who will exploit less luckiest, smile on LinkedIn
They will sing in a chorus: you deserve it. This is fate
Human civ is a tree of shit
the graph theory of this says hierarchical clustering
of poop
So, yes, You will be forgotten
Is this the hell around us?
Of course not,
that does not exist,
also, humans are more cruel than the fictional evil
this is our hypocritical world
where nothing helps
Nobody cares
love is mainly an illusion
and mostly just lying
expect some 
unusual moments
love seems to be an anomaly
it should not exist
but somehow, very rarely, it does
and finding it
the only reason that I can answer
if I ask
Why am I still here