vasárnap délelőtt

Nézd ezt a délelőttöt, olyan mint egy sikeres túlélés,
Órák teltek el azóta, hogy magamhoz tértem,
puhán lépegetve gólyázok a szőnyegen, 
mégis recseg a padló, az öregecske sorház
minden moccanásra meglepetés nesszel válaszol. -----
A szomszédban újszülött sírdogál,
az anyja énekel - hallgatom, s aludnék tőle,

eszembe jut, hogy soha nem értettem
engem miért nem szerettek a szüleim? Rég volt, 
de az ilyen talányok hosszan hatva mérgeznek.

Tegnap vettem repülőjegyet - Budapest, karácsonykor,
utazás a kortárs poszt-fasizmus fellegvárába,
ahol kényszer nélkül választják az elnyomást,
közben vég nélkül magyarázzák és úgy tesznek
mintha anomália lenne a működésképtelen tákolmány,
melyet újra és újra létrehoz minden generáció
- s mindig lelkesen, másokat hibáztatva,
akár a himnuszukban a dagályos önsajnálat 
melyet gyerekkortól szokva, torz vággyá érlelnek,

s az állandósult hazugságot kegyesen elfátyolozzák,
mert ha egyszer tükörbe néznének,
oly rút szörnyeket látnának ott, melyre nincs magyarázat.

Látod a levegőt magad előtt? Hihetetlen ruha,
s az is, hogy kell - nélküle meghalnék,
akár egy sérülékeny gép,  akarat nélküli papírsárkány,
melynek lélegeznie kell. S még annyi minden...
energia, hűtés, tápanyagok, javítás,
s emellett az anyagtalan vágyak: siker, szerelem, 
hit, tudás, bosszú meg a többi sortalan kuszaság.
S ez a láthatatlan parányokból épült ormótlan gép,
elhiszi, hogy több ennél - azt mondja: élet!
Rendben, nevezzük így - s ha már van ilyen fogalom, 
akkor célt, értelmet remélve Istent is rajzolj mellé,
hogy teremtettnek tűnjön az élőnek mondott élettelen
parány-füzérek trilliónyi vibráló sokasága,
s ne a természet legyen a világunk mércéje,
hanem a vágy, mely azt hiszi él és okkal van itt.