névmásokat ahogyan érdekeik szükségének kell.
Össze-vissza beszélnek, míg uruk csábosan riszál.
Ül, majd forog, vigyorog, kapaszkodik, ideges,
elfordul, szűk az az ing - a hazugságok súlya feszes.
A testbeszédük pantomim: sejtik valójában micsodák:
magasan polcokon lévő csalók, a középszer nevelte
sértettség hiúsággal túlkompenzálva, frusztrált urak
éhes sokasága, melyből pénz és pozíció ígéretével
egyre és egyre romlottabb függőségi gráf bütykölhető.
Vezérük most is valahol keleten árulja a portékáit,
Holnap pedig majd ott, hol zugárust keresnek, titkos
záradékokkal, zsebbe fizetéssel, kínos kacsintásokkal.
Ki tudja melyik diktátor ülepének előszobájában
élvezi a rokonlelkek sima és hűvös kézfogásait.
Hol nevezi hadműveletnek a háborús bűnöket,
hol adja-veszi a hazugságot és a képtelenséget.
Mert jó pénzért elad bárkit és bármit, nincs aggály!
Vigyék! Vegyék a kinyuvasztott oktatás nyomorúságos
veteményében termett élőmunkát - olcsó, de sok!
Mint az állandó stresszben tartott vágómarhák,
melyek végül saját megalázójuk kezeit nyalják.
Olcsóságuk vonzza a jobbágyokra vadászó legalja
tőkét, mely tényleg csak arra épül, hogy kifosszon,
környezetet rothasszon - s ha kifúl: megy máshová.
Ez kell! Látszat, patyomkin-állam, korrupciós tánc.
Ó! Jó pénzért elad bárkit és bármit, nincs határ!
Árulja a szövetségesek hátába szúrt lándzsákat,
a barátok körme alá döfött tüskék vérző sebeit,
A küllők közé vetett ágak keltette zavarkeltést,
A saját lelkes és átverhető szavazói életterét,
Meg ami még maradt a sajátból - az elszáradt
pókok kitinpáncéljait. a mennyezetről csüngő
döglegyek zöld szárnyait, a csepegő jégcsapokat,
bármit amiről azt hiszi gyorsan pénzzé teheti,
csak alkotni és teremteni ne kelljen, mert ahhoz
idő és befektetés kellene - ami veszélyes métely -
mint a hibák elismerése, vagy a szabadság.
Jó pénzért elad bárkit és bármit, nincs határ!
Ha kell úgy hazudik mint Rákosi fénykorában,
közben giccskrisztus vállán ücsörög, hogy Kádár
izzadságszagú másolataként zabrált jussot osszon,
de nem kell neki erőszak mint ocsmány elődeinek,
hiszen ott a propagandamédia és dezinformáció,
Vagy perverz barátja nyelvén: Дезинформация.
És nincs ellenszere, mert ahol újra és megint
önként válasszák az efféle romlást, ott a remény,
csak a kifogás, önbecsapás és a tükrök torzítása,
mert a végtelen züllöttség a valóság torz negáltja.
A testbeszédük pantomim: sejtik valójában micsodák:
magasan polcokon lévő csalók, a középszer nevelte
sértettség hiúsággal túlkompenzálva, frusztrált urak
éhes sokasága, melyből pénz és pozíció ígéretével
egyre és egyre romlottabb függőségi gráf bütykölhető.
Vezérük most is valahol keleten árulja a portékáit,
Holnap pedig majd ott, hol zugárust keresnek, titkos
záradékokkal, zsebbe fizetéssel, kínos kacsintásokkal.
Ki tudja melyik diktátor ülepének előszobájában
élvezi a rokonlelkek sima és hűvös kézfogásait.
Hol nevezi hadműveletnek a háborús bűnöket,
hol adja-veszi a hazugságot és a képtelenséget.
Mert jó pénzért elad bárkit és bármit, nincs aggály!
Vigyék! Vegyék a kinyuvasztott oktatás nyomorúságos
veteményében termett élőmunkát - olcsó, de sok!
Mint az állandó stresszben tartott vágómarhák,
melyek végül saját megalázójuk kezeit nyalják.
Olcsóságuk vonzza a jobbágyokra vadászó legalja
tőkét, mely tényleg csak arra épül, hogy kifosszon,
környezetet rothasszon - s ha kifúl: megy máshová.
Ez kell! Látszat, patyomkin-állam, korrupciós tánc.
Ó! Jó pénzért elad bárkit és bármit, nincs határ!
Árulja a szövetségesek hátába szúrt lándzsákat,
a barátok körme alá döfött tüskék vérző sebeit,
A küllők közé vetett ágak keltette zavarkeltést,
A saját lelkes és átverhető szavazói életterét,
Meg ami még maradt a sajátból - az elszáradt
pókok kitinpáncéljait. a mennyezetről csüngő
döglegyek zöld szárnyait, a csepegő jégcsapokat,
bármit amiről azt hiszi gyorsan pénzzé teheti,
csak alkotni és teremteni ne kelljen, mert ahhoz
idő és befektetés kellene - ami veszélyes métely -
mint a hibák elismerése, vagy a szabadság.
Jó pénzért elad bárkit és bármit, nincs határ!
Ha kell úgy hazudik mint Rákosi fénykorában,
közben giccskrisztus vállán ücsörög, hogy Kádár
izzadságszagú másolataként zabrált jussot osszon,
de nem kell neki erőszak mint ocsmány elődeinek,
hiszen ott a propagandamédia és dezinformáció,
Vagy perverz barátja nyelvén: Дезинформация.
És nincs ellenszere, mert ahol újra és megint
önként válasszák az efféle romlást, ott a remény,
csak a kifogás, önbecsapás és a tükrök torzítása,
mert a végtelen züllöttség a valóság torz negáltja.
No comments:
Post a Comment