Reggel, Henwood Road

Máladéknak érzem a kilátást,
Lehet, hogy nincs ilyen szó,
Mégis értem. Régebben méricskéltem volna,
illik, passzol - mint egy új gurulós bőrönd,
turkált nadrág, vagy ez a gondolat.

Manchesterben olyan az ősz képzete,
mintha a gyerekkoromról akarna mesélni,
de nem tud, így csak idézget,
a parfümje is olyan -  földszagú,
és a fényei a levelek alatt,
mint a kénvirágok palástja,
emlékeimben - egy pince falán.

Itt az a fajta csend van, ami a közelben
teljes, de a háttér - ha figyelem,
zúg, morajlik. A kertben vörösbegyek,
rigók és ismeretlenek füttyögése,
de amott a körgyűrűk, repülőtér,
kukásautók. Együtt suttogják 
azt a színtelen zajt, mely ha megszűnne,
tudnám - végre elpusztultunk.