Jobb hely lesz

Eseménytelen időszak,
néhány másodperc,
valami kihajtott valahol,
esetleg megették a Holdat,
a szerdáról megmaradt
részegek.

Kedd lett. Nincs meglepetés,
s bár
szőrtelennek hat az ég,
ha lehajolna szakálla lenne,
egy medve szemeivel.

Nézem a csillagokat,
örömteli, hogy nincs isten,
mert ha létezne,
akkor ez a civilizáció
perverz játéka lenne csupán,
melyet kéjesen figyel, 
s közben élvezi.

Az árnyékokkal ácsorgok,
a nyitott ablak
felszippantja redőnyét,
kinéz a kertre, köp egyet,
át a szomszéd lakóházak
megdőlt csípői mentén,
az enyészpontig,
onnan már nem tud mérgesen
visszanézni rá a létezés.

Híreket olvasok --- bennük
sokféle érdek, hátradőlve
a Hold korongjára rakják lábaikat,
szájsarkaikban tollat pergetnek,
mint akik az elégedettség
ostobasággal töltött,
mocsarában dagonyáznak,
és úgy érzik még többet érdemelnek.

Rothadás,
a népszerűség hamis igaza uralkodik,
mert a tömbösített ostobaság
ezt élvezi,
ha mutatnád nekik a dekadenciát,
a kárt, bajt amit okoznak,
kioktatnak: "horgony vagy",
"ezt nem mi tettük",
"s ha mégis, mások miatt."

És tovább terveznek,
növekednek,
vállalatot építenek,
gazdaságot fejlesztenek,
iparosítanak.

Még egy kis nyaralást,
egy csipetnyi istenhitet,
olcsó repülőjegyet,
fesztivált, autót, húsokat -
online platformot
az üresség mutogatásához,
maréknyi kapitalizmust,
önerő illúzióval,
bármit lehet.

Szájig állva saját mocskukban,
vezéreik a tisztaságról oktatnak,
minden borzalmunk ismétli magát,
úgy mellőzve a horrort,
mintha az másoké lenne,
"csupán és talán",
"még van idő"
"még nem késő"
közben
utódokat terveznek,
mert keveslik a sokadik milliárdot.

Igen, talán jobb lesz.
Ha majd elmúlik
az az egész,
melyben én is
egy vírus vagyok csupán.
Egy olyan károssá vált remény,
mely saját pusztulásában
nem a rosszat látja,
hanem a többi ártalmatlan élet
felszabadulását.