Miközben létezek, folyton alszok, csak éjjel nem. A fény csupa zörej, akarat és látszat, mintha beszorulnék a pokolba, nyüzsgéssel körbevont táplálkozás, leplezett vágyak moraja, minden önmaga visszhangja. Az éjszaka - éjjel egytől az első fénysugárig, olyan mintha a dolgok elfáradtak volna a tettetéstől, így amit nappal eljátszottak abbahagyják, abban az idősávban álca nélkül maradnak. Félem a fényt, alatta a hétköznapi, ordenáré és a látszat az idő léptékeit maga képére formálva, olyannak mutatja a világot, amilyen nem volt és nem lehet, mégis létrehozza, talán mert szereti nézni a szenvedést? Ki tudja.
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Saturday, 12 March 2022
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
Blog Archive
-
▼
2022
(144)
-
▼
March
(6)
- KLOper45HJDCsupán foltokban szívtalak fel a sarokb...
- HZieop35373Szépen alszunk, ahogyan kell. A magány ...
- Miközben létezek, folyton alszok, csak éjjel nem. ...
- Ami Ukrajnában történik az a kortárs Európa szégye...
- A téglafalak árnyékai szuszognak, felpüffednek min...
- Ha tökéletes lennék mint egy gömb, gurulnék, próbá...
-
▼
March
(6)
No comments:
Post a Comment