mellől félrenézek és nincs más, csak a csokoládéhab, egészen derékig csap,
megmérgeztem magam, nehezemre esik ez a nyelv. Közömben uszadék,
adj magadnak rövid találékonyságot, elásott mérfők porokkal kért merész,
egy csőben a hímséged ereje. Az asztal fehér pora, orrban végződő nini,
isten kallantyúja megmaradt éneke. Vigasz zönge pillangó szőréből, ahm,
derékfelől alattomos szél. Oda vagy ide. Elalélt a kettediken, nyála kék,
simítja a hajnal rügye, keserv maszlaggal, ohj mérgem ide, mulatva héj
akármi a miben bújtam, kagyló vagy, vérháj ékes harmattal, magamban,
ahogyan tíz éve, elmarad a hajnal. London vagy Petefalva egyféle máz,
rohadva élek belül és a tánc, étkekben nyűgös halálfolt: jól áll nekünk.
simítja a hajnal rügye, keserv maszlaggal, ohj mérgem ide, mulatva héj
akármi a miben bújtam, kagyló vagy, vérháj ékes harmattal, magamban,
ahogyan tíz éve, elmarad a hajnal. London vagy Petefalva egyféle máz,
rohadva élek belül és a tánc, étkekben nyűgös halálfolt: jól áll nekünk.
No comments:
Post a Comment