a plafonon a Holddal. Öklendezés szeplőpettyekben,
akár a combok - azok puhábbak a filmbéli hulláknál.
Felvázolt végpörgős hasfájdalmi marháskodás, só,
Aludnék még édes, kövekben és bogarakban élek,
fülbemászó vagyok. Pöttyözök. St Albans sértetlen.
A részegség olyan szégyen, amelyben anyád melle
tejet adó tőgy, lógicsálj rajt. Könny és féktelen zord,
amorf hős, én vagyok a bagzók paródiája. Benned
a hogyanok felfestik az utakat, bóbiskol a légzés,
arányt determinál egy mócsingos istentelen ölelés,
többet lélegzek mint kell és szunnyadok a végben,
akárhány halott énekel. Nem ért a semmi, többet
mint amennyit ha kell, halnia és fülelnie érthetne.
No comments:
Post a Comment