Kék lettem vörös csonkok körül,
Szegek közt ettem magam arcát,
Féltem tőled, világított a párna,
Könnyek fojtó füzérei himbáltak.
Fényeket szóró sérlemek ütemei,
Fokozatos kapaszkodókat érleltek.
Érvényes sikoly, gyerekkori hajó.
Hűvös szelet szavalnak az ablakok,
Megalvadt virágok? Éneklő: fáj.
Valamiféle állapot, fehérebb kéz,
Fogzománc préselt lemezek közül,
Üres dúdolhatnék húsló sebekből,
Hajszőtte halánték rózsafényben,
Ölünkben izzadt talány a távolság,
miért nem elég kevesebb remény?
Az árnyalatok gyáva nyugalmán,
egyensúlyra vágyó fejem himbál
rozsdának hagyott percek végein.
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Sunday, 3 May 2020
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
Blog Archive
-
▼
2020
(42)
-
▼
May
(6)
- A képem gyásza olyan másolat az asztalon, elfelejt...
- A végtelen öt lépés. A húgyod és a hányásod közt, ...
- A közel és a tér úgy ölelnek, sétálnak a testek, s...
- Felhők vonalakból, ágról a járat felé, szólongat m...
- A háztetők felett napsugarat evett az égtenger, Fé...
- Kék lettem vörös csonkok körül, Szegek közt ettem ...
-
▼
May
(6)
No comments:
Post a Comment