Welcome!

This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.

Thursday, 20 December 2018

Aludni, felébredni és figyelni a zajokat - talán sokan csinálják, talán csak én, éjjel egykor ébredni szintem mindennap, hogy az éjszaka maradékában úgy lebegjek, mint Hieronymus Bosch Édenkertjének középső tábláján a szerelmespár, csak én egyedül és egy kockában. Rossz hasonlat, de a lebegésről ez jutott eszembe. Hajnalvárás, két részegség közt, vagy épp a futásra várva. A hosszútávfutás, vagy lerészegedés - ugyanannak a magányosságnak a két véglete. Mindkettőbe bele lehet halni, mindkettő fizikailag fáj és én mindkettőt csinálom - így talán gyorsabban véget ér ez az egész.

A "Reveries of a Solitary Walker" című könyvet olvasom Rousseau-tól. Nincs róla véleményem.

Ahogy a dolgokról gondolkodunk, maga a folyamat - ijesztően ugyanaz mint Rousseau korában, a tárgyi tudásunk mennyiségi többsége befolyásol, de nem alakította át alapjaiban a gondolkodási sémákat. A merengés és a rácsodálkozás ugyanolyan hit-szerű és csodaváró és az értetlenség is hasonló döbbenettel figyeli a "titkos" dolgokat, hiába a nagyobb ismeretanyag - sokak számára az élet - akár egy növény felépítése és élőlényként való létezése: meglepő és érthetetlen. Nekem is az, de nem akarok bele csodát látni, nem akarok isteni lehelletet magyarázni a kémiai reakciók és a fizika törvényei mögé, az ismeretlen dolgoknak nem kell hittel beburkoltnak lenniük csak azért, mert úgy könnyebb elviselni a tudatlanságot.

Lassan 10 éve írom ezt a blogot, még Budapesten kezdtem. Azóta minden átalakult, megváltozott, vannak dolgok melyek fájdalmasak, de egyre kevésbé számít a szubjektív élmény. Sokat utaztam azóta, sok helyen éltem, olyan helyeken dolgoztam, amelyekről a legtöbben csak álmodnak, olyan helyeken laktam, amelyekhez a legtöbben görcsösen ragaszkodnának, én elhagytam ezeket, továbbálltam mindehonnan, mert minden egyes lakhely és lehorgonyzás olyannak tűnt mint egy koporsó. Fullasztó, belül puha és kényelmes, de az az álom benne: maga a halál.

Ami persze mindenképpen elkerülhetetlen. Testileg. De a tudat halála még éltemben...az ijesztő. Néha nem is értem, hogy miért nem zavarja ez jobban a köröttem élőket. Bár, ez általánosítás. Valószínűleg zavarná, ha észrevennék.


No comments:

Post a Comment

Author & Copyright

Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved. This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission. Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.

Blog Archive

Followers