képek, betűk

Nemrég ébredtem, délután, miután lenyírtam a füvet elaludtam, egy kicsit másnapos voltam a tegnap esti dorbézolás után. Ma már csak itthon fogok olvasgatni. Délelőtt megérkezett a Raw Vision két száma postán, meg a Sleek magazin is, azért rendeltem őket, mert jó néha beülni a fotelbe és csak úgy olvasgatni, a "papír más" közhelyet nem lövöm el, de amúgy tényleg jó a lapkat forgatva elolvasni egy-egy értelmes cikket.

Ma Edward Hopper munkáit nézegettem, őt valószínűleg mindenki ismeri aki bármiféle művészettörténet könyvet lapozott, amiben volt szó 20. századi képzőművészetről. De a legismertebb munkái mellett több ezernyi csodálatos festményt és grafikát hagyott hátra... A Whitney Museum of American Art több mint 3000 munkájának ad otthont, egyszer muszáj lesz megnéznem ezt a gyűjteményt, fantasztikus lenne. Ha valakit érdekel, akkor a teljes gyűjtemény fent van az interneten, meg lehet nézni és lapozgatni a képek között. Ezen a linken. Érdemes megnézni a ceruzarajzait...elképesztő volt a rajztudásának a minősége, olyan finoman rajzolt és mégis annyira szilárd a végeredmény, fantasztikusak a grafikái.

Francis Picabia rossz gyerek volt... az előbb beleolvastam a levelezésébe...még tavaly vettem meg, egy egész kötetnyi levél szépen összerendezve, néha beleolvasok. Élete során 127 autója volt... Gyerekkorában, 15 évesen...lecserélgette a szülei házában lévő festményeket az űltala festett másolatokra és a lecserélt kép eredetijét pedig eladta... persze nem egyszerre cserélte le őket, hanem szépen egymás után. Nagy gazember lehetett, de ezen a történeten nagyon sokat mosolyogtam. Én is ilyen rossz voltam, biztosan ezért is érzek vele valamiféle lelki rokonságot. Ilyenkor mindig eszembe jutott az amikor 7-8 évesen a templomban loptam a perselypénzből és elfagyiztam... Picabiat nagyon nehéz besorolni bárhová is, nagyon gazdag családból származott és az egész életében mindig önfejűen, önállóan és mindehonnan kilógva élt. A dadaista mozgalomból is egészen gyorsan kiábrándult, de mindehonnan.

Magányosnak érzem magam, odakint egy óriási zvatarfelhő közeleg, nagyon sötét és nagyon gyorsan mozog, fúj a szél. V. főzött csokis-sörös csilisbabot, megkínált, elfogadtam és finom volt, de nem akarok semmi közös dolgot már, csak vagyok. Szomorúság van, és egyre mélyebb, gondolatilag egészen csapongó most ez a néhány perc, valószínűleg az alvás miatt olyan n a csend most belül. Harmóniának nyoma sincs, szabadságra vágyom, egy-két hónapnyi semmittevésre, másságra, hogy ne ez legyen, hogy valami más, hogy Ő itt legyen, fizikailag is, hogy létrejöjjön valami új történet. Megyek és felhivom a családom távoli tagjait és körbekérdezem, hogy kivel mi történt a héten.

1969-ben John Giorno költő, képzőművész megnyitotta a verstelefon szolgáltatását, ha bárki felhívta őt, akkor felolvasott egy verset neki a telefonban. "Dial-a-Poem" volt a szolgáltatás neve ("tárcsázd a verset") az első négy és fél hónapban egészen elképesztően sokan, 1 112 237-en tárcsázták a szolgáltatást...szinte hihetetlen szám (mások is részt vettek ebben például Patti Smith vagy Allen Ginsberg). A verfelolvasó szolgáltatás eredeti száma (New Yorkban volt mindez) 212-628-0400-volt, de ezt megváltoztatta (641) 793-8122-re. Később, 1971-ben Indiába utazott és elkezdett érdeklődni a spiritualitás iránt, a tibeti buddhizmussal kapcsoaltos dolgokat tanult keleten, majd a "Cancer In My Left Ball" (Rák a bal golyómban) című verseskötetében foglalta össze a buddhizmussal kapcsolatos gondolatait. Sokat tett a meleg mozgalamkért, AIDS alapítványokat hozott létre (jóval később természetesen, csak én ugrálok ide-oda az időben). New York queer éjszakai életéről is sokat írt, még 1964-ben adta ki a Pornographic Poem című versét (itt elolvasható). Amit ha sikerül, akkor le fogok fordítani magyarra, konkrét szexuális aktusokról, csoportos szexről szól, egészen megdöbbentő őszinteséggel.

Végül nem lett eső, csak sötét. Ott maradtak a szemeim nyomai az ablakon, a redőnyök között átlátok hozzád, iderepültél szitakötőnek öltözve, ez annyira kibaszottul nyálas, hogy már szép és akár el is felejteném, hogy létezett ez a gondolat. Sóhajok közt élni a percnyi apró-életet-jeleneleteket, fragmentált érzések mentén, ami ott középen egy folyó, csak cseppek jutnak belőle. Eleredt az eső odakint, még jó, hogy lenyírtam a füvet - gondos gazda halk szava. A csilisbabtól holnap biztosan fingani fogok egész nap. Borzalmas, ezért nem eszek babot, mondjuk nem olyan rossz dolog a szellentés, igazából nem is értem, hogy miért olyan nagy a felhajtás körülötte. A "nem érzem, hogy bármiféle keresnivalóm van ezen a bolygón" típusú gondolatok kezdenek eluralkodni rajtam. Most elkezdett esni az eső, tipikusan manchesteri, szitál és mindent átnedvesit.

N. mutatott egy fotót egy úgynevezett sörpárlatról, ma kapták a boltjukban, ez belga, Esprit eau-de-vie de biere Senne a neve 43%-os, teljesen áttetsző mint a víz és állítólag narancsos íze van, jövő héten megkóstolom.