képek, betűk

Miközben én tegnap szülinapi partiban voltam, Londonban meggyilkoltak hat embert valami elmebetegek, itt Manchesterben óriási a rendőri készültség, múlt héten, amikor bementem a belvárosba cipőt venni azt vettem észre, hogy szinte minden ötven méteren rendőrök vannak és éles fegyverekkel (mert Nagy-Britanniában alapból nincs lőfegyvere a járőröző rendőröknek). De még így is féltem és pont arra gondoltam, hogy bármikor az emberek közé hajthatna egy terrorista. Úgy tűnik nem volt puszta paranoia amitől féltem, Londonban ez most meg is történ... Ez az egész kezd félelmetessé válni, nem nagyon hiszem, hogy bemegyek a belvárosba a következő hetekben, mert egyszerűen elegem van ebből az egészből, mivel látszik, hogy az erős rendőri jelenlét ellenére valójában senki nem tudja megakadályozni az ilyen támadásokat.
Tegnap éjjel egy szórakozóhelyen voltunk szülinapot ünnepelni, beengedtek hátizsákkal, ruhatár nincs - igaz, hogy először megnézték mi van benne, de onnantól kezdve bármikor ki-be mehettem a cigizős kollégáimmal trécselni az utcára, visszafelé csak a kezemen lévő jelet ellenőrizték, tehát, valójában bármit bevihetne bárki, és ezek a helyek iszonyúan zsúfoltak, annyira, hogy gyakorlatilag állni is alig lehet bennük, én úgy másfél óra után el is jöttem, mert úgy éreztem, hogy megfulladok... és ha egy ilyen helyen történne bármi, akár egy késelés, akármi, akkor valószinűleg összetaposnák egymást az emberek menekülés közben. És ilyen helyből Manchesterben nagyon sok van. És senki nem törődik ezzel, valójában ebben az országban senki nem törődik semmivel, néha nem is értem, hogy hogyan működik ez az egész, hiába költenek milliárdokat a terrorizmus elleni harcra, valójában egy teljesen értelmetlen erődemonstráción kivül másra nem nagyon képesek, hiszen az ilyen terroristák bár magányosak, de végül mindig kiderül, hogy nyilvántartásban voltak, de ennek ellenére nyugodtan és szabadon élhettek és szervezkedhettek, sőt utazgathattak. Félelmetes ez az egész, a teljesen félreértelmezett és rosszul alkalmazott szabadság, amikor nem érvényesül az a liberális alapelv, hogy addig vagy szabad amíg másoknak nem ártasz, mert jelenleg inkább az van, hogy korlátlanul szabad vagy, bármit megtehetsz, csak a saját önzésed mértéke a korlát. Ez így nem liberalizmus, hanem képmutató idiotizmus.
És természetesen ez nem csak a terorizmussal kapcsolatban értendő, ugyanez van az élet minden területén, például az utakon, amikor autóval megyünk egészen egyszerűen olyan mintha senki nem ellenőrizné a szabályok betartását, rendőrök soha nem ellenőriznek semmit, én nyolc éve vagyok Nagy-Britanniában, de még soha, egyetlen alkalommal sem láttam rendőrt az út mellett, előttünk az úton rendszeresen motrokkal száguldoznak, úgy, hogy felállnak a motorbicikli ülésére, meg egy keréken mennek - rendőr sehol, az autók gyakorlatilag nem indexelnek, a sebességkorlátozást nem tartják be, a gyalogosokat alig-alig adnak előnyt, ráparkolnak a bicikliseknek kijelölt útra. Vagy a szemetelés...szemét mindenütt, a legtöbben csak úgy eldobják az utcán a szemetet, a bokrok alján vastagon áll a szemét, a gyerekeket valószínűleg nem tanítják meg az iskolákban, hogy a szemetelés az nem szép dolog, mert a gyerekek is mindent szemetelnek, amerre járok sétálni a kutyával végig szemét van, és olyan szemét amit gyerekek dobálnak el a kis ösvények a házak közt vastagon teleszemetelve, a parkokban szemét és senkit nem érdekel semmi, csak az, hogy neki kényelmes legyen és minél gyorsabban elérje a célját, mindenki más le van szarva. És mindenben ez van, a mérhetetlen és parttalan önzés, senki nem számít, csak én. Ez sajnos nem liberalizmus, hanem kőkemény konzumidiotizmus és mérhetetlen ostobaság.
A londoni áldozatok pedig nyugodjanak békében.