képek, betűk

szar vers i.

zöldes esőcseppek tánci kopácsolása: a kanális bőre pont-nyilakkal behintve rezeg,
nincs a látványnak baja: nem személy, beszívja azokat a csomókat, melyek
valóságként értelmezve kikeverik a színeid és ritmusaid dob-bőrre feszült
fájdalomredőnyeit: csókodból rejtett polcokat hímez gyomromba a délután:
átölteném a nyelvem hozzád: összekoccanó végeiken mosoly: fogsimogatás.

Az Ancoast déli oldalát eláztató húgyszínű sárterítők bodobácsként
kapcsolódnak a szélsíkok eltorzult fújásaihoz, a Medlock menti sétálón
büszke nyári ludak terelik puhaszürke fiókáikat, sziszegő cimpáik, dudli
csőrük, foltjaik: összenőnek a futó nő szélcsatornájával, gyöngy-szemeik
könnytestként lógnak csőreik végén, topogásuk és tipogásuk
szaggatott vonalat húz felém: távolságod mérésére: magánycsilingel.

Lehúnyom. Fiatal hoodie-hordák zsákmányt leső szürke-szőke állkapcsa a
chip shop felé szalad, kiáltásaik zengenek: a hóhérok részeg röhögését
képzeltem ilyennek gyerekként, vagy mint rémült vadak nyomasztó
nyerítés-balladáit: az eső szelíd
kopogásban tolja szét a látvány patkóba hajlott csövét, a plakátok és a gyárépületek
pirosas égszája befalja a Pollard street parkolóiban ácsorgó tapigatyás szörnyfejek altestét,
ezzel üreget nyitva a Föld mélye felé, alant-csorgatva pelyhes gyermekláncfüvek ernyőit,
milliónyi halott magja: a hurkákba préselt szemhéjaim kattogó pislogása közben.

A park széli bodzabokor - agancsként merevedő szétpattant borda: dőltbetűbe
szedett bölcskő-hang, ereszteném sétám emlékét, felengedném bársonygó láthatatlan
szemfényed, körmeidre festett ringlószínű muskátlszirmot, de beszorult hangfoszlányok
tátogva dalolgató még-kérő-hala-kala-kolomp keserű dühével etetett félelmem,
a park széli fák szemmel simításába szelídül, hogy rugozó járásom-én mindennapi értelmét letudva,
csendes hangodból élje túl a felhőkbe burkolt tájnak álcázott zavaros gondolataimat.