képek, betűk

Hagyom elúszni a történeteket amik csak a fejemben léteznek, sokkal érdekesebb átélni mindenfélét, a valóság érdekesebb, nem mintha lenne bármiféle különösebb értelme a dolgok megélésének, de az életnek sincs semmi különösebb értelme, vannak akik gyereket csinálnak, mert azt hiszik, hogy az valamiféle értelmet ad az életüknek, mások legyintenek erre, és azt mondják, hogy a világ úgyis annyira szar hely, hogy ide nem érdemes szülni, nekem nincs még kialakult véleményem, egyelőre csak figyelek.

Péntek éjjel berúgtam valami klubban, utána valakikkel táncoltam, valószinüleg valahol el is estem, mert kék folt van a térdemen másnap - valami dereng arról, hogy valakivel tánc közben elestünk, majd ismeretlenekkel beszálltam egy taxiba, azután valahol kiszálltam és pénzt akartam kivenni egy ATM-ből, közben meg kiraboltak fiatal arab faszfejek, ekkor jöttem rá, hogy a Curry Mile-ban vagyok, jól kinevettem őket, meg is voltak lepődve, hogy leszarom őket is meg a kártyámat is, de a pénztárcámat nem adtam, csak a kártyát, ezek után elgyalogoltam egy buszmegállóhoz és felhivtam V.-t, aki eljött értem autóval, várakozás közben nagyon kellett pisilnem és levizeltem valami iroda kirakatát. Fuck yeah. Amikor hazaértem fel kellett hivnom a bankomat hajnali ötkor, letiltottam a bankkártyámat, de akkorra már kétszáz fontot levettek róla. Eléggé uncsi volt, most pénteken többet kell tennem az őrület megközelitése érdekében.

Nicolaus Copernicus születésnapját ünnepeltem vasárnap, 1473 február 19.én született, és Giordano Bruno-val együtt ők voltak gyerekkoromban a példaképeim, szerintem jobban jártam volna ha Vizipók, vagy Pom-pom a példaképeim, vagy nem.

Nehéz hetem lesz, szerdán el akartam menni egy sörkóstolóra a Tib streetre, de semmi nem lesz belőle, mert sok munkám lesz, péntekre meg beraktak valami céges bulit estére, igy valószinüleg, már ott elkezdek inni, de ott mindig csak ócska söröket szolgálnak fel - valami zagyvalék, kisüveges lágerük szokot lenni, de az utolsó alkalommal csináltak koktélokat is, és mindez ingyen, a cég fizeti - ami annyira nem tetszik, mert rühellem az ingyenlevest.
40 éves leszek áprilisban, lehet, hogy életemben először csinálok születésnapi partit és meghivok legalább két embert, mások hirtelen nem jutnak eszembe akiket beengednék a házamba, illetve mások nem ugranak be akik kíváncsiak lennének a pofámra, de addig még lehet, hogy eszembe jut valaki.

Harcolok a biztos pontok ellen, az élet szeretete mellett foglalok állást, hiszen semmi és senki nincs ami miatt érdemes lenne meghalni, de mégis minden pillanatban fent akarom tartani az instabilitást, mert így emlékezni tudok az elmúlásra, hogy semmi nem örök, sem nem az enyém, semmi nem stabil, minden ingoványos, bármikor bármi elveszhet, eltűnhet velem együtt a semmiben.