képek, betűk

Ahhoz képest, hogy milyen későn feküdtem le - mármint a szokásos időponthoz képest, egészen korán ébredtem, csináltam egy zöld teát. Ezen a héten elkezdtem újra zöld teát inni, évek óta nem ittam már. Mikor Budapesten éltem, akkor napi szinten fogyasztottam, talán egy kicsit tea-őrült is voltam, figyeltem a megfelelő hőfokot, megvettem a legdrágább japán és kínai zöld teákat, azután egyszercsak leszoktam róla és 2010-ben, miután Nagy-Britanniába költöztem, teljesen abbahagytam a teázást. De azért belül mindig kicsit viszolyogtam az átlagos angolok teázási szokásaitól, a legolcsóbb zacskós fekete teákat isszák és mást nem is nagyon ismernek.  Volt olyan aki az én gyógyteáimat pisinek nevezte. A korlátoltság mindenütt egyforma, teljesen nemzetközi. A tejes tea viszont jó, de azt én már Közép-Európában is szoktam inni, nekem nem volt újdonság itt, ritkán szoktam fogyasztani, például ha angol ismerősöknél vagyok, vagy például egy állásinterjún.
Ma megyek a Beermoth-ba a bár szülinapjára, burmai kaja lesz és sokféle sörcsoda. Előtte lehet, hogy elmegyünk vacsizni, meglátom még. Azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy csinálok egy alapitványt és fiatal magyarországi újságírókat támogatok belőle, majd még átgondolom. De valószínűleg semmi nem lesz belőle, mert túl-szelektiv és nacionalista lenne egy ilyen dolog az én ízlésemnek.