néhány gondolat az "otthon"-ról

Mostanában kicsit többet foglalkoztam az otthoni történésekkel, mivel zavarnak azok a folyamatok amelyek Közép-Európában zajlanak, majdnem egy éven keresztül újra napi szinten olvastam otthoni (szlovákiai, magyarországi, csehországi) híreket. Próbáltam megérteni, hogy mi annak a kollektív barbár viselkedésnek az oka, ahogy például a szlovákai, vagy magyarországi kormányok képesek egy egész országot kirabolni és uralni pusztán azzal, hogy tudatos gyűlöletkampányokat folytatnak. Először nem értettem, először azt sejtettem, hogy ez pusztán egy múló szélsőjobbos politika következménye, de tévedtem. Ez az egész kulturális probléma és szerintem soha nem fog megváltozni. Elég elolvasni az ún. ellenzéki sajtó konzervatív vagy liberális sajtó szegmenséből bármelyiket, gyakorlatilag alig maradt vállalható közöttük. Ennél a pontnál különbséget kell tennem Szlovákia és Magyarország között és Szlovákia javára. Szlovákia 2016-ban bár nem a demokrácia mintapéldánya, de demokrácia - Magyarország pedig már nem az. Pedig ahonnét Szlovákia indult...az tényleg a legsötétebb pöcegödör volt. Leírom miért. Én annak idején azért mentem el abból az országból mert napi szinten gyűlöletbeszédeket kellett hallgatnom a magyarságomról, vagy Ján Slota fröcsögéseit, vagy Dušan Čaplovič SNS-es (Szlovák Nemzeti Párt) oktatási miniszter szörnyű agyszüleményeit a szlovákai magyar oktatásról, vagy az akkor még a magyargyűlölő Szlovák Nemzeti Párt koalíciós pártjának vezetőjeként, Robert Fico sunyi magyarellenes propagandáját és még lehetne sorolni és akkor még nem is említettem a korábbi Valdimir Meciar féle időszak borzalmait, amit ma már el sem tudnék képzelni, gyakorlatilag egy a mai magyarországi helyzethez hasonló, minden következmény nélkül mindent összeharácsoló, minden hatalmat saját kézbe összpontosító, maffia módszereket sem megvető, a magyarság ellen rendszeres gyűlöletpropagandát folytató hatalmat tartott fent Szlovákiában. Ezek így együtt voltak az okai annak amiért elhagytam Szlovákiát és áttelepültem Magyarországra még a kétezres évek közepén, naiv fejjel azt gondoltam, hogy ott jobb lesz. Hamar rá kellett, hogy jöjjek, hogy a csöbörből a vödörbe kerültem, csak Magyarországon, szlovákai magyarként nem én voltam a gyűlölet elsőszámú tárgya (bár, arról is lehetne írni, hogy mennyire kínos az, hogy 10 magyarországi magyarból 6-7 nincs tisztában a "nemzet","nemzetiség" fogalmakkal és nem ismeri a történelmet, nem érti miért élnek Szlovákiában magyarok, de ez egy másik téma, hagyom...), Magyarországon a zsidózás, cigányozás, buzizás volt az ami Szlovákiában a magyarozás. Hat évig bírtam ezt az egészet és akkor úgy döntöttem, hogy végleg elhagyom Közép-Európát, de akkor még nem sejtettem, hogy ez az egész régió annyira borzalmassá válik majd a jövőben, mint ami mostanra lett belőle, akkoriban még azt hittem, hogy sokkal nagyobb arányú a demokráciát és a demokratikus berendezkedés valamilyen formáját igénylő emberek aránya annál ami a mai valóságból leszűrhető. Soha nem gondoltam volna, hogy Magyarországból és Szlovákiából gyakorlatilag egy virtuális elmegyógyintézetet tudnak csinálni teljesen őrült politikusok, Szlovákiában egy baloldali-nemzeti populizmus, Magyarországon pedig egy definálhatatlan ideológiájú politikai elit. Úgy gondolom, hogy mindkét esetben sajnos arról van szó, hogy ezek az országok kulturálisan csak ennyire képesek, csak ilyen típusú politikai berendezkedést tudnak létrehozni, mert ennyire futja a kultúrából. Gyakorlatilag mindkét országban ez megy, ugyanez ismétlődik a monarchia felbomlása óta, a két ország között nem nagyon érdemes túl nagy kulturális különbségeket keresni, mivel a történelmük teljesen összeforrt és a nyelvet leszámítva szinte minden másban sokkal több a hasonlóság mint a különbség a két kultrkör között. Mindkét ország szinte miden korszakában olyan politikai hatalmat "hozott létre" (a termelt ki helyesebb lenne) ami a társadalom egy bűnbaknak kikiáltott csoportjának a kollektív gyűlöletén és megvetésén alapult.

Mindkét országban tömeggyilkosságok sorait, tömeges kitelepítéseket és egyéb galádságokat követték el a 20. század során - tették mindezt mindenféle bűntudat és későbbi szembenézés nélkül. A rendszerváltás környékén volt 1-2 év amikor érezni lehetett valmiféle friss szellőként ható beáramlást nyugatról, de ez gyorsan elmúlt és Magyarországon elkezdőtött az újkori antiszemita, cigányellens szélsőjobb felvirágzása, Szlovákiában pedig a magyarellenes, cigányellens propagandákon, maffiauralmon, gyilkosságokon és gazdasági csalásokon alapuló majd a Szlovák állam újraalapításában kicsúcsosodó meciari dúlás, amit néhány évre megszakított az első Dzurinda féle kormány (máig anomáliának tűnik Szlovákia történelmében). De ezt követően visszaállt a rend, Fico újra ellenségeket keresett és visszaadta az elégedetlen társadalomnak a kedvenc játékszerét: az ellenségképet: újra a magyarok és a cigányok formájában (jelenleg a közel-keleti menekültek gyűlölete helyettesíti a magyarellenességet, de ez valószínűleg csak átmeneti állapot), természetesen. A mai magyarországi és szlovákiai helyzet tehát pontosan követi az elődei (Horthy, Rákosi, Kádár, Tiso stb.) kulturális hagyományait: ellenségképet gyárt és közben összeharácsol mindent amit csak tud. És felél minden erőforrást, megszerez mindent amit csak akar és szétoszt a kiszolgálók, talpnyalók és végrehjtók között mindent.
És ezután a rövidke történelmi áttekintés után, visszatérve a szövegem elejére, most az ellenségkép mindkét ország esetében a Szíriából, Irakból érkező menekültek lettek. Mindkét országban - Szlovákiában és Magyarországon is - mindez úgy történt, hogy gyakorlatilag nincs ezekbe az országokba valós, befele irányuló bevándorlás (a tavaly, 2015-ben áthaladó menekülteket leszámítva, ezek az emberek azonban még véletlenül sem tekintették célországnak Magyarországot, Szlovákiába pedig még áthaladó menekültek sem érkeztek soha) - vagyis mindkét kultúrkör szabadon választott politikai vezetése, a szlovák és a magyar nép egészen rémísztően nagy arányú együttműködésével, ma már elérték azt a lealacsonyodott szintet, hogy úgy is tudnak kollektíven gyűlölni egy csoportot, hogy az fizikailag nem is létezik náluk. Ez szerintem - és ide akartam kilyukadni amikor az szöveg elején jeleztem, hogy  "kicsit többet foglalkoztam az otthoni történésekkel" már tényleg a legaljának lenne nevezhető, de az elmúlt 1-2 év eseményeiből okulván jól tudom azt, hogy nem érdemes ezzel a két országgal szemben a "legalja" kifejezést használni, mert napokon belül felülírják és megdöntik a saját rekordjukat és még lejjebb ásnak.

Sajnos egyik országon sincs segítség, mert nincs meg az az aránybeli többség, ami demokráciát szeretne, és ezt a nyugat-európai országok még mindig nem értik és az adófizetőik pénzéből, "felzárkóztatási segítség" címen euró milliárdokat költenek Szlovákiára is és Magyarországra is, amit ezeknek az országoknak a kormányai szépen odaadnak a saját gazdasági holdudvaruknak - egyszerűen szólva: ebből finanszírozzák a saját despota hatalmukat.

Amit tudok és gondolok az az, hogy az én két hazám: Szlovákia és Magyarország biztosan nem lesznek soha jobb helyek, nem volt érdemes illúzikat táplálnom, ezt még utoljára leírtam és részemről ezzel megpróbálok többet nem foglalkozni egyik országgal sem.