Mintha csak tegnap írta volna. Sőt, azóta csak még borzalmasabb lett minden. Sokan, több mint 40 évnyi államszocialista diktatúra és szovjet elnyomás után Putin rendszerét éltetik és a nyugati civilizációt szidják - teszik mindezt önként, minden külső kényszer nélkül, de persze közben két kézzel habzsolnak és elfogyasztanak mindent amit nyugatról kapnak, csak adni ne kelljen semmit! Mert nekünk minden jár, de semmit nem kell viszonoznunk! Ez az alap gondolkodási séma tetszik át mindenen, ez nem rendszerfüggő, hanem rendszereken átívelő gondolkodási mód. Egészen abszurd, hogy Ady halála óta eltelt több mint 100 évben egy tapdotat sem fejlődött a magyar társadalom túlnyomó többsége, sőt sokan inkább visszafejlődtek és még több elnyomásra vágynak - de persze másokat nyomnának el, önmaguknak még több jogot követelnének, mert nekik minden jár, másoknak meg semmi.
"Mi azt tartjuk és hirdetjük, hogy a mai társadalmi viszony ok tarthatatlanok. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy a magyar társadalom, amennyiben lehet ilyenről beszélni, kiskorú, műveletlen, babonás és beteg. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy a mai társadalomnak csaknem minden relációja igaztalan és veszedelmes. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy a mai magyar társadalomban a papi és világi fejedelmeké minden: babonás hagyományok rabszolgaságban tartják a polgárság millióit. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy a militarizmusnak, klerikalizmusnak s feudalizmusnak falait le kell rombolnunk, ha élni akarunk. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy avult hagyományok, szamár privilégiumok fölött győznie kell a munka érdemének s ha a csökönyös konzervatizmus[!], babona, önzés, felekezeteskedés, olcsó nemzetieskedés, korlátoltság elénkbe feküsznek - hát keresztül kell rajtuk tiporni. Ezeket tartjuk s hirdetjük mi és bántjuk, mindig bántjuk a társadalmi viszonyokat." Ady Endre, 1902, Nagyváradi Napló
"Holnap a temetőket járom. Megnézem a Heine és Maupassant sírját is. Úgy tartják, hogy ők halhatatlanok. Milyet nevetne matrác-sírján a dalok dalolója, s hogy kijózanodnék kényszerzubbonyában is a nagy mesélő. Süssétek meg a halhatatlanságot. Engedjétek s engedtétek volna, hogy annyit vegyünk az életből, amennyire vágyunk és jogunk hatalmaz bennünket." Ady Enre, Szilágy 1904. március 3.
Még Reykjavikból írtam ezt, ez az utolsó napunk, holnap indulunk haza. Izland szép hely, még vissza fogok jönni ide és bejárom az északi részeket is.
No comments:
Post a Comment