képek, betűk

hajnali fél háromkor rozét iszogatni, ez olyan blogos nyafogás, hogy "jaj" szokatlan - és egyéb teljesen felesleges sejtés-körök, pedig, gondolom sokan csinálják ugyanezt.
három napos hétvége van, emiatt nem csak péntek este volt az egész város tele beállt emberekkel, de ma is, mindenütt sikoltozás meg üvöltözés és még hol van a reggel hét óra...?
nem szeretnék semmit megváltoztatni. sem fiatalabb lenni, sem másmilyenebb. minden jó úgy és ott ahol van. ezt csak úgy, megerősítésnek, hogy nincs mitől tartani, a csendesség és a "lenniség" - hogy félrebeszéljek, ott és úgy hagy léteznem, ahol és amikor elfogadom azt, ami az érzékeim szerint: megtörténik. Ha jó, jó, ha borzalmas borzalmas - a dolgok egy bizonyos szint után nem változtathatók meg. Előtte igen. Azután már egylényegűvé válnak velünk és egy lesz a tulajdonságaink közül - kicsiben és nagyban is ugyanígy történik. Az újat félik, majd próbálnak szabadulni tőle, majd lassan elfogadják és néhány száz év múlva már harcolnának és gyilkolnának érte.
ma rajzdeszkákat nézegettem, van egy amerikia webshop, "overstock" a neve, ahol olcsón egészen jókat lehetne rendelni, majd meglátom.
mert végül is: minek kellene nekem rajzdeszka? a művészet kinőtt ruháját a derekad köré, hogy majd gondoljak mélyeket, vagy valami teljesen nem oda-illőt, tátogjak, vagy elmodnjam ugyanaz ötvenedszer is? az érzés, a gondolat: csak egy bizonyos ideig tűnik erőteljesnek és a legerősebb emóció is nevetséges időpocsékolássá silányul az őszinteség hatásásra. Nem kérdezem. Átélem.
Láttam egy rókát a melelttünk lévő társasház bejáraához vezető járdán, jó kövér volt, majd jött egy ember és elhúzott, én eközben a rozémmal voltam elfoglalva.
Az alvás jó, de nem mindig jön össze...most megyek és megpróbálom előidézni-----