most
nyáron még utoljára, magyarországi nyaralást szerveztem. június
végén elugrok két napra Sporonba, majd ezután Keszthelyre, ez
utóbbit kicsit "kötelességből" csinálom – családdal
kapcsolatosan. A soporni nyaralást – bevallom: kicsit jobban várom
(és nem csupán önzésből, hanem mert, egészen egyszerűen,
szerintem minden ember csak egyedül tud igazán pihenni, önmaga
elméjét rendezgetve. Nem véletlen, hogy a magány fontos volt
mindig a történelem során; fontos és félelmetes is egyben (a
tükrünk...amitől félünk, magunkban ott bent - ilyesmi).) ,
szóval - ott egyedül leszek, magamnak szerveztem, magamban
magammal, sétálok, reggel kávézó, kisétálok a V fesztiválra,
megnézek valami koncertet és utána visszabattyogok a hotelba, nem
kell senkivel semmit, magány a tömegben. Nincs ismerős, nincs
jópofi, nincs megbeszélés, nincs semmi csak én és a gondolataim.
Már
hónapok óta nem írtam ebbe a blogba semmit, mert nem volt mit
mondanom saját magamnak (sem) - ilyen egyszerű. Csak dolgoztam,
ahogy kell. Egy hónapja voltam két napra Prágában – ezt majdnem
el is felejtettem...
Jelenleg
épp "Házat akarok venni, itt Manchesterben." - ezt már
egy ideje gondolgatom, újra és újra, egyre gyakrabban, nálam ez a
fajta “gondolgatomkodás” szokott a terv megvalósulásának az
első szakasza lenni, évekig is eltarthat. Ki tudja? Különösebb
akadálya eddig sem volt, már rég vehettem volna, csak eddig még a
saját ingatlan gondolatától is rosszul voltam. Az albérlet
ugyanis - valami módon, mondhatni “fiatalon tartott”, nem
engedett ugyanis elkényelmesedni, eltunyulni – amit a “stabilitás
illúziója” egy saját ingatlan formájában, talán egy kicsit
jobban megtehet.... Ki tudja..még akár fel is adhatom az eddigi
kóborló életmódomat, hogy legyen valami tulajdonom, legalább
egyszer az életben ezt is ki kellene próbálni, csak nem annyira
borzalmas (nevetés) – na persze, ettől semmi nem lesz
“stabilabb”, mert az életben semmi nem “stabil”...csak lenne
egy hely, ahová majd végre merek saját bútort venni – (még
soha nem volt saját bútorom...) mert nagyobb a valószínűsége,
hogy nem lépek le onnan 1-2 év múlva. Ez színtiszta
önbecsapás...de milyen kellemes! Muszájból, vagy más miatt:
ahogyan kell, ahogyan mások is teszik – akár beismerik, akár
nem.
No comments:
Post a Comment