képek, betűk

Michal Rovner szintén sokat foglalkozik a történelemmel és a kultúrkörökkel (itt az előző bejegyzésre utalok, csak magamnak, hogy ne felejtsem el, amit akartam) pl. a "Culture Plate" c. munkája, érdekesek a politizáló és történészkedő művészek, számomra egy kicsit zavaró, amikor a művészi kifejezésben megjelenik a politikai jel - tudom, tudom, nem kellene zavarnia. Eltolja a munkák helyi értékét (gondolat+érzés+az a valami, amitől művészetnek érzem azt a valami?), félek nézni, hangsúlyozni és gyakran még kérdezni is, mivel nem tudhatom pontosan, hogy mi volt a művészi szándék. Nem zavar, hiszen a művészetnek ez is szerepe, csak mivel nem ad - mert nem adhat, teljes képet egy-egy történet, gondolat hátteréről(vagy adhat, próbálhat adni, csak én nem vagyok képes átlátni), ezért mint minden ami kicsit is kapcsolódik a politikához, magában hordja annak a lehetőségét, hogy amennyiben a későbbiekben több információhoz jutok egy témáról, akkor az előző véleményem nevetségessé válik. Valami ilyesmi. Mondjuk nevetségesnek lenni jó, olyan mint a mogyoró, mármint nem a férfi here, hanem a földimogyoró. Érted.
Jött egy taxi, a ház elé.
Elmentem.