képek, betűk

a ökozöld kérdések bemosva összemosva kifosva, ahogyan kell a megrágás után, helytelen mondat, újrakezdem.
a land art és a performansz összead és létrehozhat, akár
valami nincs rendben. a land artból át vagy ról inkább az alkalmazott grafikába, sőt a mérnöki rajzba, vagy, mivel ez is az, miért ne lehetne 5 percre egy koncepció, érdekes...
h,m,m,m,m. hmmm. azt mondanám, hogy: gondolkodtatni gondolkodtatva kényszerít a szájpecek, ha közben rugdosnak és belülről is feszít a kétség, de úgy gondolom, hogy nem vagyok egyedül, még mindig hiszek ebben a baromságban és várom, hogy kiszabadítsanak a kastély tornyából, hogy valami archetipikus is legyen ebben a mondatban.
kézenfekvő, lábonálló. ohh, fantasztikus...feloldja a konfliktust. bárcsak lett volna, csak vágyok rá, hogy legyen, de nincs. minden a medrében, hömpölygősen, komótosan, nincs ellenvélemény, nincs maróan, gunyoros engemkikacagás, hát akkor gyártok magamnak, hogy rossz legyen? valamivel játszani kell, hogy múljék az idő? ordenáré? ne tegyél több kérdőjelet, mert reggelig röhögni fogok tőlük.